Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 11. szám - Tárcza
327 És könyörgök bízva, felvidulva: Áldja földed’ Árpád Istene! Vértanúid szunnyadó porára Dús virágot hintsen a haza /is hirdesse koronás királya: Szabadság a nemzet igaza! Tóth István. Negyvenéves tanítói jubileum. Igazán szép s lélekemelő ünnepélynek voltam tanúja e hó 12-én Baranya-Mekényesen, hol a mecsekvidéki ág. hitv. ev. tanítóegylet tartotta meg az évi rendes őszi közgyűlését, összekötve id. Mühl János, mekényesi tanító 40 éves tanítói jubileumával. Az ügybuzgó jeles tanférfit a közgyűlésből menesztett küldöttség vezette a templomba, hol az összesereglett közel 40 tagtárs nevében Gyalog István, bonyhádi gymn. igazgató, tantestületi világi elnök magas röptű gondolatokban gazdag gyönyörű beszédben üdvözölte az ünnepeltet, melyre az mélyen megindulva válaszolt. Majd pedig Becht Henrik, helybeli lelkész, főesperesi helyettes remek szónoki beszédben köszönte meg a jó tanítónak hosszú évek során teljesített áldásteljes működését s mikor a könyekig megható beszéd után az egylet dalkara pompás alkalmi nótára gyújtott: a veterán, s az élet nehéz küzdelmeiben megedzett bajtársnak is könybe borultak szemei szo- kogástól elfojtott remegő szavakkal köszönte meg a minden oldalról nyilvánuló szeretetet s tiszteletet. — Mühl kartárs ez alkalommal 40 éves boldog házaságának emlékét is megünnepelő, melyet betetőzött legfiatalabb gyermekének — 5 gyermeke van, mind nagykorú — Sándor fiának éppen most történt pappá való felszentelése. Igazán ritkán áld meg Isten tanítót egyszerre ennyi kegygyei! Tartsa meg Isten a buzgó kartársat, ki még most is az elsők sorában küzd a német vidéken a magyar nemzeti népnevelésért, a hü családapát, ki e mostoha pályán is oly önmegtagadóan gondoskodott gyermekeiről, megtörhetlen testi s lelki erőben az emberi kor legvégső határáig! Péter Sándor Üdvözlet Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő működésének jo éves jubileuma alkalmából, 1899. szept. 12. Irta: Sántha Károly. Holtak fejére tűz babért az óda, Elát köszönt az én szerény dalom. Hallja-e a dalt a sir álmodója f Én, a ki hallja, Öt magasztalom.
