Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 11. szám - Röder Károly: Munkálkodjunk, míg időnk vagyon, míg elnem jő az éjszaka!
323 Kétségkívül van szükségünk pihenési időre, élvezetekre és érzéki örömökre, hogy el ne lankadjunk, hogy testünket erősítsük, egészségünket fentartsuk, ezek azonban csak eszközül szolgáljanak lelkünk felelevenítésére s egészségünk gyarapítására. Mily sokan tévesztik el ezen eszközök valódi czélját! Ilyeneknek a munka nem élvezet, hanem az élvezet a munka. Az élvezetek hajhászása valóságos lelkibetegség, — különösen az ifjúkorban. Az élvhajhászó ifjú csak kényszerből teljesíti kötelességét, sőt elszoktatva minden komolyabb munkától pazarolja vagyonát, drága munkaidjét, minek- íolytán sem az emberi társadalomnak, sem a hazának és egyháznak javára nem lehet, mig végre koldusbotra jutva ezeknek csak terhére válik. — Az ifjúkorban kell kitartó munkásság által egy biztos jövő szilárd alapját megvetni, hogy mint meglett férfiak tovább építhessünk azon. Ha ifjúságunk- és férfikorunkban arczánk verejtékével szereztük állásunkat, illő helyünket a társadalomban, a csendes megpihenés párnájára hajthatjuk le ősz fejünket. Az élvezetek és pihenés teréről a nagy szünidők végével immár leléptünk s átmentünk a munkálkodás tág mezejére. Tanító és tanuló! Istenben bízva munkára fel! Tőle függ, hogy munkálkodásunk közben a szerencse napja mosolyogjon-e ránk, vagy gond és küzdelem terheljen bennünket, tőle függ vájjon a jó szerencse kedvező szele életünk hajóját az óhajtott czél révpartja felé segélje-e, vagy az enyészet örvényébe terelje. Vessük reményünket az egek urába, ki folyton erőt és kitartást kölcsönöz, s ha ő velüuk, ki lehet ellenünk! Bizzunk Istenben, akkor munkánk, — bár néha annak látszik, — hiábavaló sohasem lesz, Istenben vetett bizodalomból új erőt meríthetünk magunknak a munkára. Ki Istenben bízik, meg nem csalatkozik. — Bármily öntagadással működjék is valaki, Isten segedelme és pártfogása nélkül magunk munkájából meg nem élhetünk. Isten segít munkánkban, ő ád előmenetelt dolgainkban s bár késik néha a segítség, de: »Segít a választott híveknek, S üdvöziiltek seregében, Kik innét békével költözuek, örülnek a békességben, A hol szánk, szivünk tapsolással, Méltán mondhatja háladással, Légy csendes szívvel !« — Cservenka, Röder Károly,
