Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 9-10. szám - Iván bácsi üzenetei
299 De ha gondos vizsgálat után össze tudnók olvasni a jobb és a balkéz felöl tartozókat, szó sincs róla hogy amazok képeznék a túlnyomó többséget. De nem kell az emberre e tekintetben az ember lényeges tulajdonainak ,gyarló eszes lény“ m jg nem felelő mértéket alkalmazni. Nem kell sem azt kívánni, hogy a kit egyszer a jók közé soroltunk, az makula nélkül való feddhetlen jellem legyen, sem azt, hogy az minden tekintetben kiváló legyen. Rész szerint vagyon bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás. Ha ezt a bölcsmondást fontolóra veszszük, bizonyosan sokkal kevesebb felebarátunkat fogjuk ismeretségi körünkből arra ítélni, miszerint azoknak semmi érdemük se volna Isten fiainak hivatni. És ezen az alapon kell magitélní a történet korszakait is. Nem kívánjuk, hogy ha szép napok virradnak ránk, akkor semmi bánatunk, semmi aggodalmunk ne legyen, ne nevezzünk korszakot boldogtalannak, ha bizonyos tekintetben felhők árnya suhant át felettük, így például hazánk története szerint szép időket éltünk a század 2-ik évtizedétől fogva egész a legújabb időkig. Az átalakulás mely az 1848-iki törvényekben dicső befejezést nyert, az a tüneményszerü harcz a megtámadott szabadságért, az a heroikus türelem, melylyel e nemzet a szörnyű katasztrófa után a szabadulás óráját várta, az a gigászi fellendülés a fejlődés minden terén, mely 1867. óta gátját szakított vizárként tör előre, mind mind szép vonásai e kornak. Csak most a legújabb időben vagy 15—20 év óta fordultunk e tespedt, önző, a technikai vivmányok- től eltekintve, teljesen sivár, sőt még ennél is rosszabb, mocsaras korszakba. De minden jel arra mutat, hogy valamint Berzsenyi ,romlásnak indult magyarja“ is alig két évtizedig (körülbelöl a napóleoni hadjáratok befejezésétől az 1825-iki országgyűlésig) maradt romlásban; „a koporsóból kitört és eget kért* ; úgy e mostani corrupt korszak se fog soká tartani, hanem helyt ád a világ törvénye szerint ismét az ember rendeltetéséhez, az istenfiusághoz méltó légáramlatnak, melynek áldásos hatása alatt „buzgó imádság epedez százezrek ajakán“. De hát itt se bizonyít a többség ha ellene nem, mellette sem, mondaná valaki. Igaz, más bizonyíték is kell, hogy az ember természetszerű állapotát az erényes életben lássuk. Azonban ne hogy túllépjek e rovat határain erről majd a jövő számban. Kálmán. Ezt kérdezze meg az ottani bírótól, az bizonyosan jobban tudja mint én. — K. B. Ágota Myron müve volt az a tehén szobor melyre a költő azt irta, hogy „pásztor! hajtsd a legelőre“’—S. A. Eörs. A ricinus olajat czukorporral kásává lekeverve be lehet adni bármi kis gyereknek. B. J. Nyíregyháza. Nem a betű az oka annak, ha olvasni nem tudjuk, hanem vagy az, hogy egyáltalában nem tudunk olvasni, vagy hogy nem látunk jól. Nem a gondviselés az oka, ha nem érezzük azt a bol dog megnyugvást, melyet vártunk, mely Ígérve van azoknak kik az ő intézkedéseibe belenyugosznak. Ha azt tapasztalja ön, hogy kedélye levert, munkaereje csekély, e jelenségek mind annak a bizonyságai, hogy lelke mélyében még mindig háborog titkon az elégedetlenség, a zugo-
