Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 9-10. szám - Luttenberger Ágost 1846–1899

254

között foglalt volna helyet. Csak azok tudják, mit veszítettünk e jelesünkben, a kik közel állottak e páratlanul szerény férfiúhoz s kiknek alkalmuk volt beletekinteni az ő gazdag leikébe, nemesen dobogó, tisztátalan érzésektől érintetlen szivébe. A szerény ember, a kitűnő tanító, a legjobb kartárs mintaképe volt ő, kinek ellenségei nem, csak jóbarátai voltak.

A korán elköltözött kartárs életrajzi adataiból következőket közöljük:

Luttenberger Ágost 1846-ban született Pakson, Tolnamegyében. Atyja L. János előbb Meszlenben (Vasmegye), majd Pakson, később Acsádon (Vasmegye) működött mint evang. néptanító; anyja a Mesterházy-családból származott. Elemi iskolai tanulmányait és két gyrrin. tanfolyamot atyja vezetése mellett elvégezvén, a soproni evang. lyceumba került s miután a gymnázium 5-ik osztályát elvégezte, a Pálfy József által alapított s vezetett tanítóképző-intézetbe lépett, hol 1866-ban kitűnő oklevelet nyert. Mint segédtanító a répczelaki iskolában kezdte meg működését, Vasvármegyében, a hol zenei tehetségét oly módon értékesítette, hogy a helység ifjúságából csudálatos rövid idő alatt hatalmas férfikart szervezett. Rendes tanítói állást 1866-ben foglalt el Iván-Egerszegen (Vasm.), a honnan egy év múlva Rév-Komáromba választatott meg ev, tanítóvá. Utóbbi két helyen is férfidalkarokat szervezett, melyeket bámulatos zenei szakértelemmel vezetett. Komáromban az egyház iskolájából később a város községi iskolájába hivták meg. Budapestre 1873-ban került, hol is 2 évig az ev. egyház VII. kerületi két osztályú, vegyesnemü iskolájánál, 1875-től fogva pedig a deáktéri iskola I. főosztályában működött az 1898/9. tanév elejéig. Ekkor utolérte a sorvasztó betegség, (máj- és vesebaja), mely alig egy év lefolyása alatt sírba döntötte az erőteljes, munkabíró férfiút. Hiába ment Abbázia enyhe ege alá, hiába volt minden orvosi segély, ő menthetetlen volt. Hogy a budapesti ev. egyház mennyire megbecsülte benne szakavatott tanítóját, mutatja az, hogy betegsége ideje alatt nemcsak helyettesítette, hanem a tengeri fürdő költségeit is viselte s tisztességesen eltemettette; halálakor következő gyászjelentést adva ki: „A pesti ág. h. evang. magyar és német egyház közös választmánya mély fájdalommal jelenti L. Á. urnák, a deáktéri népiskola érdemdús tanítójának, hosszú szenvedés után 1899. augusztus 9-ik napján bekövetkezett gyászos elhunytát stb. A kiérdemült hála és elismerés lebegjen hantja felett!“