Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 1. szám - Sass János: Sylvesteri elmélkedés
12 Folytonos változás, semmi állandóság-, szüntelen kétségeskedés, semmi bizonyosság, örökös próbálgatás, tapogatódzás a sötétben, semmi czéltudasság : ezek jellemzik korunk majd minden mozgalmait. A legkirívóbb ellentétek merülnek fel az élet poros országutján lázas sietséggel előre haladó embersereg törekvéseiben. Fékevesztett rakonczátlanság s tökéletes rabszolgaság ; istenkáromló hitetlenség s legsötétebb vakhít ; dobzódás és önsanyargatás; ideges féltékenység a becsületre és a becsületérzés teljes hiánya; határtalanúl könnyelmű tékozlás és a vagyonnak szolgai imádása és minden tekintetet lábbal tipró kapzsiság; tuskószerű közöny és szenvedélyes rajongás minden új iránt ugyanazon körben egymás mellett nem ritkán ugyanazon egyéniségben észlelhetők. Nem volt ez mindig így. A történelem emlékszik időkre, a mikor a vallásosság határozott dogmaticai irányokban nyilvánúlt, a melyek bár elkeseredett harczban álltak egymással szemközt, de egy közös alapon: a vallásosságon alapultak. Voltak idők, hogy a különböző államformák hívei irodalomban és a véres harczmezőn küzdöttek egymás ellen, de az egy pontban megegyeztek, miszerint mindegyik párt a polgárok jólétét tartotta szem előtt. Voltak korszakok, a melyekben az ember nem becsülte a vagyont, de annál nagyobb gondot fordítottak a lelkiekre, a szellemi mivelődésre. Az emberi szellem szabadságának következménye, hogy mindnyájan egy és ugyanazon irány zászlója alatt nem tudunk sohase egyesülni. Az egyik irány, a mint feltámad s működni kezd, létre hozza saját ellentétét. És az emberi gyarlóságból származik az a jelenség, hogy sohase vagyunk képesek a mivelődésnek - nem mondom minden — de még csak több ágát is ugyanazon időben előbbre vinni. Egyikre fordítván gondjainkat rendesen elhanyagoljuk a másikat. Épen mint a gyermek nevelésénél, ha csak az értelem fejlesztést tartjuk különösen szem előtt, szükségkép elsatnyul kezünkben a gyermek kedélyvilága. De bármiféle irány legyen valamely korszakban az uralkodó: vallás, politika, társadalmi kérdések, tudomány és művészet, népnevelés, anyagi haladás, az emberi lélek kisebb-nagyobb mértékben mindegyik mellett boldog tud lenni, ha a társadalomban uralkodó iránynak egész lélekkel oda adja magát és ha a mellett amaz örök szabályt nem téveszti szeme elől : Egy a szükséges dolog. Ma azonban épen erről a főszabályról feledkeztünk meg teljesen. Tedd szivedre kezedet testvérem az urban, ki e sorokat olvasod s valid meg Önmagad előtt őszintén, hogy nem tudod mi a lélek üdve, a lélek jóléte? Vallásosnak mondod magadat és hiszed, hogy az vagy, de vájjon tudod-e mikép nyilatkozik meg lelkedben a vallás malasztja, mikép vigasztal az meg fájdalmadban, míkép emel fel, ha keserű tapasztalatok boszús indulataidat majd kétségbeesésig fokozzák s lelkedet a porig lesújtják, mikép tart meg az élet oly pillanataiban, mikor emberileg szólva az utolsó árbocz is eltörött. Tudós vagy, művész
