Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 4. szám - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről
119 vonzalma jeléül szokott másoknak odanyújtani. A boszankodás látható jele volt észrevehető rajta, mikor azt adták tudomására, hogy egyet vagy mást helytelenül cselekedett. — Az önszeretet igen korán fejlődik a gyermekeknél, hamarabb, mitsem külső jelekből észrevehet- nők. Környezetének, különösen anyjának, dajkájának hizelgései, cziró- gatásai megtanítják már korán arra, hogy magukra valamit adjanak, magukra valamit tartsanak. Hamarabb történik ez, mintsem a saját cselekedeteiket azokkal az esetekkel össze tudnák hasonlítani, a mit mások vele cselekszenek. — Nehány szót már november 27 én tisztán kitudott mondani s értette is e szavaknak jelentőségét; ,papa‘ és „mama“; de még nem arra használta, hogy az illetőket szóllítsa, hanem mondta esetlegességből s csak azért, hogy valamint a szavak felújítják a lélekben a hozzá tartozó képeket és képzeteket, de a képzetek még nem juttatják a gyermek eszébe a szavakat, valószínűleg azért mert a gyermekek kezdetben inkább azért tanulják meg a szavakat hogy másokat megérthessenek, mintsem azért, hogy saját nézetüket kifejezhessék; ugyanaz áll itt is, a mi a felnőtteknél, a midőn valami idegen nyelvet tanulnak. Ezek is hamarabb képesek mások beszédét megérteni, mintsem gondolataikat képesek volnának az idegen nyelven kifejezni. — Csak nehány egyszerű hangot használt a gyermek tudatosan. Ha valami különöst látott, felkiáltott „ha! ha!“ Ez a hang „ha“ az elmélkedés, a csodálkozás természetes hangjának látszik. Kezdetben a lélokzetet visszatartjuk, mert a nem mindennapi dolog meggátolja a gondolatmenetet, aztán a meglepetés folytán egyszerre, váratlanúl kieresztjük a lélekzetet, — Mivel még beszédszerveit nem gyakorolta annyira, hogy a tagolt beszéd minden nemének a kifejezésére képes lelt volna, gondolatait taglejtéssel s ehhez hasonlóval fejezte ki. — November 29-én észrevették, hogy a taglejtést az összetettebb képzeteknél is felhasználja és pedig önkényüleg s úgy látszott, mintha az az önálló költői tehetség kezdete volna. Megtanították már arra, hogy mikor azt kérdezték tőle: inekkora vagy te? Azzal felelt, hogy a kezét magasra tartottta. Most azt kívánják tőle: mondja ki e szót: „nagymama.“ Mivel azonban ezt a szót „nagy“ még nem tudta kimondani, felemelte magasra a kezét s a taglejtéshoz azt mondta: „mama.“ — Mivel már azokat a tárgyakat, a mik szükségletei kielégítésére s mu- lattatására szolgáltak — ismerte, vágyai is sokkal hevesebben nyilatkoztak és ha a legkevesebb ellenállásra talált, azonnal mérges lett és nem is engedett addig, mig czélját el nem érte. Látási érzéke d^czember 8-án már csaknem teljesen fejlett s a távlati dolgokban is igen gyakorlott volt. Gyönyörködött a képekben, megismerte a mindennapi életben előforduló tárgyakat az aczél- metszetekről is. Mennyi gyakorlás és összehasonlítás kell ehhez, mutatja a Chesselden vakjának a példája. — A rokonszenv és az önszeretet mind-mind jobban-jobban fejlődött. Deczember 26-án örült, ha játéka felett nevettek, vagy játékáért dicsérték, sőt maga is mindenféle
