Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 1. szám - x–y: Az orsz. ág. hitv. ev. tanítóegyesület megalakulási bajai
6 az egyes egyesületi gyűléseken is elmaradhatlan túlkiadást hozzászámítjuk, a költség összesen tiz forintot tesz ki, melylyel takarékosan bánva, fedezhetők a szükséges kiadások. De ha ez nem volna elégséges, szenteljünk rá három napidij és fuvarköltséget. Hisz úgy is csak ritkán fog erre szükség lenni, minélfogva azt megtehetjük anélkül, hogy ottani egyesületi életünk nagyobb csorbás szenvedne. Ez aztán bizonyára elégséges költség lesz, melyből a központhoz közelebbi kollegák akár még dárídót is csaphatnak. A napidij és fuvarköltségek ilyetén, szintén közhasznú, felhasználása ellen sem az egyházmegyék sem az egyházközségek kifogást nem tehetnek. Ez alapon én igen is szépen kivihetőnek vélem az általános orsz. egyesület létesülésót. A képviseletit csak ennek hiányában véleményezném, mert a semminél ez is többet fogna érni. Ezen indokok vezérelhették több tanító-egyesülettel egyetemben a dunántúli kér. népiskolai bizottságot is, midőn általános alapon az orsz. egyesület eszméjét feltétlen pártfogásába vette, melylyel mindazok üdvözletét kiérdemelte, kik az orsz. egyesület létrejöttét szivükön hordozzák. Mivel pedig a végleges megalakulás, illetve az alapszabályok megerősítése előtt az orsz. egyesület által tagsági dijak nem szedhetők, az elöleges költségek fedezésére a tervezett dunántúli kér. tanítói egyesület előleges költségeire begyült adományokat fel kellene használni, mert a központi bizottságtól nem lehet kívánni, hogy egymaga viselje az egész előleges terhet. Az ezen dologban való további habozásnak már csakugyan elmúlt az ideje. A tek. szerkesztőség tavali felhívására ellenvélemény nem érkezvén be, a mi hallgatag beleegyezést jelent, a begyűlt összeg nyugodt lélekkel fordítható az orsz. egyesület czéljaira. Sőt szükségesnek látnám, e lapok útján, ehhez még további adakozásra hívni fel az érdekelt tanítói kart s hiszem, hogy ez most sem lenne elhangzó szó a pusztában. Ne higyje senki, hogy erre már szükség nincs, mert ha vannak is orvosolható bajai az orsz. egyesület megalakulásának, de »eltemetve« az még egyátalán nincsen. És ha, fájdalmunkra, elérkeznék egyszer azon idő is, midőn el lenne temetve: rövid idő alatt fel kell támadnia halottaiból, mert ennek végleges halála felekezeti tanítóságunk a szebb jövőben vetett bizalmának és reményének halálát is jelentené. Isten óvjon ettől mindnyájunkat! X—y.
