Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Egyesületi tudósítás
Hasonló jóltevőnek bizonyait a nép is; midőn a szegény lelkészek a vég kimerülésig- dolgozva, izzadva tolták a nehéz köveket, arra felé mentek kis gyermekek, szegényés ruhába öltözött nők, s targonczáikba vetették a hozott eledelt. Óh de hányszor megfizettek jóságukért, hányszor kellett felebaráti szeretetükért meglakolniok : avagy nem ismerjük-e azon szegény asszony esetét, ki jószivéért két óráig állott szégyenszemre a bűnösök pelengérén, nem-e azt az asszonyt, kit hasonló jóságáért kegyetlenül megvesszőztek. Igen ! azok a vad katonák, kikben senkisem táplálta a felebaráti érzelmet, azok a szelidlelkü nők, kiket semmisem kapcsolt ezen férfiakhoz, azok hoztak áldozatot, óh mert látták, hogy a szenvedés, a kínzás túlhalad minden emberi korlátot, azt elviselni csak Isten segé- yével, az ö erejével lehet. (Vége következik.) Kapi Béla. Az országos ág. h. ev. tanítóegyesület központi bizottságának kérelme egyházunk elnökségeihez. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Hazánk ezeréves fennállásának örömünnepe alkalmából Polgár József tolna hidegkúti tanító kezdeményezése folytán, 1896. junius hó 9 én, különböző vidékekről mintegy 230 evangélikus tanító gyűlt egybe az ország szivében, Budapesten, azzal a czéllal, hogy távollevő kartársaiknak utólagos csatlakozása reményében „A magyar ág. hitv evang. tanítók országos egyesületét“ megalakítsák. Az egybesereglett tanférfiak, kiknek körében nt. Horváth Sándor budapesti, Moravcsik Mihály aszódi, Eder József nemes-csoói és Kovácsy Kálmán rákos-palotai lelkész urak is szívesek voltak megjelenni, nagyméltóságú Fabiny Teofil v. b. t. t. ő excellentiájának, mint a bányakerület felügyelőjének tiszteletbeli elnöksége s nagyságos Péterfy Sándor kir. tanácsos vezetése alatt tanácskozván : egy alapszabályter- vezetet fogadtak el, s megbízták a budapesti esperesség tanítói körét, mint központi bizottságot, hogy e javaslatot részint a gyűlés folyamában tett észrevételek, részint a vidékről később beérkezendő módosítások figyelembevételével állítsa össze s terjeszsze fel egyházi főhatóságainkhoz azzal a kérelemmel, hogy hivatalos tudomást szerezvén a tanítóság eme törekvéséről, azt jóváhagyni s hathatós pártfogásukban részesíteni méltóztassék. Tisztelettel alulirott bizottságunk, egyrészt abból a nézetből indúlva ki, hogy ily nagyfontosságú ügyben nem a pillanatnyi fellángolás mámorszerű hatása alatt tanácsos cselekedni, másrészt várva a bekül
