Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Neánder Mihály
87 iránti szerétéiből. Mikor hivatalát elfoglalta 12 tanítványa volt, de 9 év múlva a tanulók száma 40-re növekedett s ő tanítványainak a szó teljes értelmében mindene volt. Csodálkozunk ma is azon, a mit Pestalozzi Stanzban tanítványaiért tett. Neander Ilfeldben hasonlókép cselekedett s hozzá nem egy, hanem 45 esztendeig. Az iskola összes tantárgyait. ez idő alatt egyedül tanította, gondoskodott az intézet anyagi ügyeiről, ha kellett ápolta a betegeket, ö volt nekik orvosuk, gyógyszerészük, betegápolójuk, s szolgájok egyszemélyben. E mellett az iskola vagyonáért, birtokáért is folyton kellett küzdenie; mert igaz ugyan, hogy gróf Stolberg pártfogását nem vonta meg az intézettől, de voltak itt is, miként a reformátió idejében sok helyen olyan emberek, kik a kolostor vagyonát gazdátlan jószágnak szerették tekinteni és semmi lelkifurdalást nem éreztek, ha egy-egy darab szántóföldjét elfoglalták, rétjeit lekaszáltatták, s erdeit kivágatták. Hamarosan nem is lehet megmondani: mi okozott több gondott Neándernek : a gyermekek szellemi és anyagi ápolása, vagy a kis kényurakkal való küzdelem az intézet vagyonáért. A mint megállta helyét mint tanító és nevelő, ép úgy gondoskodott arról is, hogy az ilfeldi intézet az anyagiakban csorbát ne szenvedjen. Ép azért nagyon találó az az arczkép melyet Leulcfeld festett Neanderről, a melyen e gondos tanító és gazda sem nem ül, sem nem áll, hanem megy s egyik kezében a könyvel, a má- síkban pedig a gazdaságot jelképező csomó kulcsot tartja. Iskolájáról kortársai s köztük Melanchton is elragadtatással beszélnek. Bár Melanchtonnak sok kitűnő tanító barátja és tanítványa volt, még sem átalotta kimondani, hogy Neánder iskolája legjobb az országban. Rhodomannus Lőrincz, Neander tanítványa meg azt mondja, hogy ez a kitűnő férfiú 3— 4 év alatt annyira vitte tanítványait, hogy mikor tőle távoztak, bátran lehetett volna őket bárhol lelkészül, vagy tanítóéi alkalmazni. Caselius pedig azt említi fel szeretett tanítója dicséretére, hogy az ilfeldi tanulók bármelyik egyetemre mentek, mindig kitűntek a többiek közül. Bár az iskola szellemi és anyagi gondjai nagyon elfoglalták, azért mégis igen sokat foglalkozott a tovább képzéssel és az irodalommal. Maga említi, hogy alig foglalkozhatik tovább egyféle dologgal félóránál, de azért életében 39 munkája jelent meg nyomtatásban 14 pedig kéziratban maradt hátra. Milyen volt ennek a mint a tani tó-nak módszere s miként vezette be tanítványait a tudományokba, azt megírta 1580-ban megjelent: „föebenfen an einen guten £errn unb fjreunb, roie ein Änabe ju leiten unb $u unterteilen, baS er one groS jagen, treiben unb eilen mit ?uft unb Siebe bon fecfiften 3<tl)re jeineä alters an bijj auff baS ad)t$ef)enbe root unb fertig lernen möge Pietatem, linguam Latinam, Graecam, Hebracam, artes unb enbiid) universal« Philosophiam* ez. müvében. Az a „jó úr és barát*, a kinek a számára e könyvet írta, úgy látszik a nordhauseni polgármester Sehmied Erasmus volt.
