Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Az "Eötvös-alap" gondozói: A »magyarországi Tanítók Eötvös-alapja«
80 boldogabb jövendőről. Álmai azonban nem valósúltak. Szabadsága rózsabimbóját elperzselték az 1849-ki fagyos szentek, s ez még nem volt elég: a viharok le is tépték, hogy a zsarnokság lábbal tapodhassa! De ne bolygassuk meg történetünk e szomorú korszakát! Adjunk inkább hálát az Istennek, hogy a tőből új bimbót fejlesztett, hogy az 1848-ki márczius 15-én megszületett szabadságot megvalósította! A miért azok a hősök küzdöttek, szenvedtek és meghaltak, az megvalósúlt; szabad nemzet vagyunk szabad hazában! Ifjú barátaim! Szeretem s becsülöm a jóért s nemesért lelkesülni tudó ifjúságot! S örömömre szolgál látni, hogy a ti szivetekben is ég a lelkesedés tüze! Örülök, hogy miként én, úgy ti is szeretett magyar hazánk odaadó fiai kivántok lenni! Ma idejöttetek, hogy a szabadságot és egyenlőséget hirdető nemzeti zászló köré sorrakozzatok. Mi tartjuk, mi lobogtatjuk ezt a zászlót, mi viszszük ezt előre s titeket csak arra kérünk, hogy kövessetek. Azonban majd eljő az idő, hogy ezt a zászlót ti is kezetekbe vehetitek. Akkor majd emlékezzetek vissza a szavaimra, hogy áruló az, ki a zászlót kiadja a kezéből! Most pedig csak utánunk! Éljen a szabadság! Éljen az egyenlőség ! Éljen szabad magyar hazánk ! Felső-Lövő, 1898. Adorján Ferencz. A »Magyarországi Tanítók Eötvös-alapja.« Abban az időben, a mikor a magyar nemzet Eötvös József báró nak, a „legnagyobb magyar* egyik legkiválóbb munkatársának, az új Magyarországot megalkotó egyik jelesének érczszobrát felállította, a magyar népoktatásügy szerény munkásai is már négy éven át fáradoztak abban, hogy nagy Eötvösünk nevéhez méltó és az ő eszméinek teljesen megfelelő, olyan élő „emlékjelet“ emeljenek, a mely idővel bőséges áldást áraszszon e nemzet népoktatásügyi munkásaira. Az 1875-ik év elején alakúit meg az az orsz. tanító-társulat, a mely az „Eötvös.alapra* az első filléreket összegyűjtötte. Ezt azt „Eötvös alapot“, a mely a haza összes népoktatásügyi munkásainak, a kisdedóvóknak, nép- és polgáriskolai tanítóknak és tanítónőknek, a tanítóképző intézeti tanároknak a kir. tanfelügyelőknek és tanfelügyelöségi hivatalnokoknak elidegeníthetetlen és megoszthatat- lan közös vagyonát képezi, az „Eötvös-alap orsz. tanítói egyesület“ gondozza, gyűjti és gyarapítja, hogy belőle a) az egyesületi rendes tagok jó erkölcsű, szorgalmasan és jó sikerrel tanuló gyermekei számára ösztöndíjakat, özvegyeink, kiskorú árváik s esetleg keresetre képtelen, nyomorék, nagykorú utódaik részére segélyösszegeket nyújthasson; b) a tanítók orsz. árvaházának alapját évenként bizonyos összeggel támogathassa;
