Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Csik Sándor: A képzelem művelése
78 tunk. Hogy pedig a leírást megértse a gyermek, szükséges, hogy ne csak a szavaknak megfelelő érzékietekkel bírjon, hanem tudja a szavak jelentését is. E mellett azonban szükséges, hogy a leírás olyan legyen, a mely tiszta képet nyújt tárgyáról, s úgy állítsa azt a lélek elé, mintha testi szemeinkkel látnék. Ide tartozik a mese is, mely serkenti a képzeletet. A gyermek elhiszi a mesét, mivel az ő világában nincsenek térbeli és időkülömbségek ; ott a múlt jelen, és jövő összefolynak, mint az álomban, mint a tündérek országában. A mese a gyermeknek életunalmát megenyhíti anélkül, hogy a szülők iránti tiszteletet lerontaná. Tehát engedjünk nekik kirándulásokat tenni a tündérmesék képzeleti tengerére, mely oly jól esik a gyermek értelmének, mint a mily édesen himbálózik a parafa a folyó habjain. A mese szabályozza a képzeletet. A gyermek képzelme termékeny, beszéde tele van túlzó hasonlatokkal, bő szabású képekkel. Gyakran a semmis eseményeket is nagy szavakkal Írja le, mert neki a tárgy mindig fényes. Nem köti semmi tapasztalat a gyermek képzelmét, egyedül a jelen foglalja azt el. Betöltik képzeletüket tevékenységükkel, mozgásukkal, képzeletképeikkel. Ezen elemek gyakorolják a képzeletet. Mivel a képzeletet legkönnyebben gyújtja lángra az oly leírás, mely nemcsak az értelmet foglalkoztatja, hanem a kedélyt is mozgásba hozza, a költők müvei szintén olvasandók és be is tanulandók. Ezek nem üres combinatiók, hanem szorosan hozzátartoznak az élethez. A költő a képzelet kertésze, kinek elevenítő hatása van képzelmünkre. ő tépi ki a képzelem gyomjait, babonáit, s egyéb phantasticus kinövéseit, s helyettük a figyelmet nemes eszményekre irányozza. A nem látott tárgyak szemlélhetővé tételének második eszköze a rajz, vagy ha színezett, a festmény. Ezeket akkor alkalmazhatjuk, ha a gyermek fejlődése már annyira haladt, hogy a kép után el tudja képzelni a valódi tüneményt. Azonban a rajz, vagy festmény csak akkor felel meg hivatásának, ha a szóval elmondott eseményeket róla leolvashattuk. Azzal, hogy egy határozott egészet ábrázolnak, s főbb vonásaiban egyszerre a szem elé állítanak, felhívják a képzeletet, hogy a szavak által nyújtott elmosódó képeket élénk vonásokkal egészítsék ki. Még a játékban is csak akkor van helye a képeskönyvnek, ha eseményeket illusztrál. Jó, ha a tanító a képk által ábrázolt eseményeket leolvastatja a gyermekkel, hadd szokjék elmondani azt saját szavaival! A képek által való oktatásban is megkivántatik a fokozatos haladás. Induljunk ki tehát a gyermek álláspontjáról, s haladjunk előre hézagtalanúl! Végül a képzelem gyakorlására nézve meg kell jegyezni, hogy mindig tekintetbe kell venni a gyermek egyéniségét, mert nem minden növendék képzelme fejlesztendő egy minta szerint. De fejleszteni kötelesség; mert az Isten azért adta lelki tehetségeiket, hogy azokat kifejtsük. Erre int bennünket a szentirás is, így szólván: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok is tökéletes!“ Csik Sándor*
