Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Neánder Mihály
47 a Il-od évi tanfolyamra a soproni evang. tanítóképző-intézetbe ment. Itt nyerte képesítését is 1874. évben. Alkalmazást először a porrog-szt.-királyi evang. egyház iskolájánál nyert Il-od tanítói minőségben. Egy év múlva báró Harkányi Frigyes (Mező-Túr mellett fekvő Curia néven ismert) birtokán felállított községi iskolához választatott meg. Innét 1877. év őszén Kis* Csákóra költözött, 1878. október elején pedig Orosházára hivatott meg. Családi életét az üröm cseppjei többször megkeserítették : két feleséget és négy gyermeket ragadván el kebléről a kérlelhetetlen halál keze. Most pedig őt, az élte delén enyészetre hajlott családfőt kesergi neje s három árvája. Ki nemesen küzdél mindhalálig, nyugodj békén csendes sirházad- ban, lelkednek fényeskedjék az Úr dicsősége ! Neánder Mihály született Sorauban (Alsó-Lausitzban) 1525 beu. Atyja Neumann János ha nem is gazdag, de jómódú kereskedő volt, kinek egyetlen vágya, hogy fiából derék kereskedőt képezzen. Az egész Neumann familiát mély vallásosság jellemezte. Mihályunk még 1560-ban is megemlékezik arról, hogy nagybátyja abban az időben mikor ő még csak gyermek volt házat építtetett s rá a következő verset Íratta : A gyermekre e versecske mély benyomást tett, nem törődött sokat a világgal, ügyet se vetett a fényes, drága ruhákra, s más külsőségre. Atyjának tetszett a fiúnak ez a viselkedése s magatartása s bizonyos, hogy mint kereskedő már is arra számított: ebből lesz a jóra- való, takarékos mesterember. Gyakran mondogatta fiának : „Miska fiam ne törődj ezekkel a külsőségekkel!“ Szülői jóságára is igen élénken emlékezik vissza roly sok jóban részesítettek szülőim — Írja egyik munkájában („Menschen Spiegel“) hogy ezt soha se tudom visz- szafizetni nekik. Az Ítélet napja majd megmutatja, hogy ti kedves *) Források: Raum er: Gesell, d. Päd. I. Banr: Neander (Schmid: Euozekop. V. 184—199.) — Schmidt: Gesch d. Päd. III. 149—155.) W o h 1 f a r t h: Gesch. d. Erziehung. Pandúr. VIII. Neánder Mihály.*) „Wir bawen alle Feste, Und sind doch ffembde Gäste. Und da wir ewig sollen seyn, Da bawen wir gar wenig ein.'
