Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 11-12. szám - Ebenspanger János: Visszapillantás tanító-egyesületünk történeti fejlődésére
X. évfolyam. SOPRON, 1898. nov.—decz. hó. 11 —12. szám Evangélikus Népiskola. Nevelés- és oktatásügyi havi folyóirat. Megjelenik — a nagy szünidő kivételével — minden hó elején. Felelős szerkesztő és kiadó: Társ-szerkesztő: Papp József. Simkó Endre. Visszapillantás tanító-egyesületünk történeti fejlődésére. A vasi felső evang. egyházmegye területén 1869-ben tanító-egyesület keletkezett, mely „Obereisenburger Lehrerverein“ neve alatt országos hírűvé lett. Jausz György képezdei tanár volt akkoriban az egyesület elnöke. S az egyesület régi tagjai máig is elragadtatással beszélnek ennek az egyesületnek az aranykoráról. Hogy’ hogy’ nem, későbben ez az egyesület pangásnak indult. Az egyesület hanyatlásának, belső feloszlásának korában történt, hogy egyházkerületünk a tanítóit egyházmegyénként értekezletekké tömöríteni óhajtotta. A kerület erre vonatkozó határozata ekként szól. (1880. 38. 5. jk. p.): »Ugyannak 5. pontjával a tavali kerületi gyűlés 42. jk. pontja alatt hozott határazáthoz képest beterjeszti a tanítói értekezletekre vonatkozó alapszabályjavaslatot, mely javaslat pontonként felolvastatván, általában és részleteiben elfogadtatott s kötelező erőre emeltetett, mire nézve külön kinyo- matása is elrendeltetvén a jegyzőkönyvbe is felvétetett.« E jelentést a kerületi népiskolai bizottság terjesztette elő, ki az ügyet tárgyalta volt. Feltűnő, hogy e fontos alapszabály nem az egyházunkban divó módon tárgyaltatott. Egyházunknak régi szokása mondhatnám törvénye, hogy minden efféle javaslat az esperességeknek és egyházközségeknek adatik ki tárgyalás végett. A tanító-egyesületekre vonatkozó szabályzat meg a dolog természeti rendje szerint azonkívül még a tanítóknak is kiadandó lett volna, hogy az őket oly közelről érintő dologban ők is véleményt adhattak volna s netán szükségesnek látszó módosításokat felterjeszthettek volna. Tanítóink szellemi niveauja nem oly csekély, hogy ez haszon nélkül ne történt volna. S mennyi keserű félreértésnek lehetett volna az által elejét venni ?! De nézzük megint a történeti fonalat!
