Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 8-9. szám - Egyesületi tudósítás
238 Tekintve, hogy az iskolavizsgálói jelentések gyakran nagyon furcsán szólják el magukat és foglalkoznak sokszor olyan dolgokkal, melyekhez általánosságban semmi közük ; — jelesül; holtakat búcsúztatnak, (valamelyik tanító családjainak elhalt tagját;) tósztokat mondanak — a tanító erős egészségére; felhánytorgatják, nem egyszer, a tanító családi állapotát; megdicsérik a növendékeket oly iskolában, hogy jártasak a mappán, a hol nincs is térkép; és ha szólnak a methodikáról, a legtöbb esetben összes tudományuk abban csúcsosodik ki, hogy katheketikai módszer is van a világon; az értekezlet azzal az indítványnyal fordul az egyházmegyéhez, hogy a tanító-iskolavizsgálók tapasztalataikat az értekezletek elé is terjeszszék, hogy azokhoz ott is lehessen hozzászólani.*) — Az évi tagsági dij, egy koronáról, két koronára emeltetett, — frenetikus taps és kitörő lelkesedés nélkül bár, elfogadtatott. Várpalota. Barabás Gáspár. A győri ág. hitv. ev. egyházmegyei tanító-egylet közgyűlése. Ez évi június 6-án gyűltünk össze Győrött az ev. convent tanácstermében, hogy megtartsuk tavaszi értekezletünket. Szép verőfényes nap kedvezett e szándékunk kivitelében, minek következtében teljes számban együtt is voltunk, (összesen 32-en). Majdnem egy egész évig egyházi elnök nélkül magunk kormányoztuk egyleti ügyeinket alúlirt alelnök vezetésével, most azonban megtaláltuk új egyházi elnökünket Tálmai Lajos réti lelkész személyében, kinek mai beigtatásával újra a régi kerékvágásba zökkentünk. Ugyanis nagyérdemű elnökünk Bognár Endre a múlt év július havában — alúlirotthoz intézett levelében—majdnem 10 éves működése után lemondott elnöki tisztéről. Szomorúan esett tudomásunkra e lemondás, mert hosszú tapasztalataink folytán tudtuk azt, hogy Bognár Endre elvesztésében érzékenyen fájó seb űttetett egyleti életünk testén. Ismertük őt, mint a leghumánusabb embert, mint igazi fáradhatlan munkatársat, tapintatos vezetőt s mindenek felett gyakorlati pedagógust, kiben bármikor és bárhol atyai tanácsadóra, szükség esetén a legoda- adóbb védelmezőre ’s ha kellett az anyagi téren is valódi maecenásunkra találtunk. Ezen iránta való önzetlen ragaszkodásunkból kifolyólag 1897. szeptember 13-án e helyen megtartott közgyűlésünk alkalmával tehát egyhangú lelkesedéssel újra megválasztottuk elnökünknek, azon reményben, hogy őt újra látni fogjuk az általunk már annyira megszokott elnöki székén. Sajnos azonban reményünk nem ment teljesedésbe, mert első lemondásához ragaszkodván, az új megtiszteltetést azon kijelentéssel adta vissza egyletünknek, hogy ezutánra, ha nem is mint elnök, de mint egyszerű harczos soha nem fog megszűnni egyletünk iránt való meleg érdeklődésével ’s annak minden ügyeiben a jövőre nézve is előbbrevitelében. Bár szomorúan, de bele kellett nyugodnunk *) Az egyhm. sem ezt, sem az előbbi indítványt avagy kérést el nem fogadta, sem nem teljesítette. B. G.
