Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 8-9. szám - Pataky Béla: A kisgazdaságok berendezéséről
mitást, egy négy tagból álló régi és egy jelen család között. Régente az apa és fiú csizmájára kellett 12 frt, anya és leánya csizmájára 6 frt, apa és fiú ruházatára 20 frt, anya és leánya festő ruhájára 12 frt, ösz- szesen 50 frt. Most pedig apának és fiának külön.külön mindegyiknek van két pár csizmája, tehát van két pár köznapi 12 frt, két pár ünnepi 18 frt. Felső ruhára apa és fiú kiadnak évente 36 frtot. De ha már a férfiakét sokalljuk, még többre megy a nőké, különösen a leányoké, nekik vásár, búcsú s egyéb alkalmakkor kell új ruhának lenni, bárhol veszik is rá a pénzt, nem törődnek vele, ha a háztartásban megbillentik is az egyensúlyt, csakhogy társaiktól el ne maradjanak, avagy még inkább azokon túl tegyenek. Látunk is ám vasárnapokon olyan széles búbos ujju, mentés, szalagos leányokat, hogy hogy bizony a szép magyar viseletét kiforgatva eredetiségéből, madárijesztőkké válnak. Nem mondok sokat, ha két nő, anya és leánya évenkint magukra költenek ruha, szalag, czipő és varrónőre 64 frtot. A négy tagból álló családnak jelenben évenkint ruházatra kell 130 frt, tehát 80 frttal több mint régente! Honnan fedezi ezt a gazda? A mostoha viszonyok között még a megélhetés is nehéz. Pedig egyik sem hajlandó a magáét elengedni. Tegyük fel, egy negyedtelkes gazdának évi jövedelme gabná- ból, lábas jószágból, napszámból és még sok másból kitesz 300 frtot. E háromszáz forint a négytagú család fenntartására nagyon is szükséges volna, mégis a szülők, hogy gyermekeik társaiktól a divat majmo- lásában el ne maradjanak, maguk kucsorognak, azaz a napi szükségeseket megvonják maguktól és jövedelmüknek legnagyobb részét gyermekeikre fordítják. A leányokból kisasszonyokat, fiúkból pedig ifjú úrakat nevelnek. Csak a midőn öreg napjaikban látják, hogy mily fölöslegessé lettek úrrá nevelt gyermekeik családjában, csak akkor ismerik be, hogy ők a helytelen nevelésnek lettek áldozataivá. Csak akkor látják be azon régi közmondásnak igazságát: „Ha egy pénz a jövödelmed, kettőt nem szabad költened“. De még mást is mondok bíró úr, mig régente a családfő ünnepnapokon a templomba való menetel idejéig odahaza házi isteni tiszteletet tartott; addig ma az apa fiával egyetemben felkeresik templom helyett a korcsmát és iszszák a mérges pálinkát, melynek csak az első deczíje drága, a többit mintha ingyen adnák; úgy iszszák. így lesz naponta a templom ritkábban, mig a korcsma gyakrabban látogatott hely. Honnan veszi a gazda eme felesleges kiadására a pénzt ? Ha van jövedelme, akkor azt költi el, ha nincs akkor adósságba keveredik és bizony valljuk meg őszintén, hogy jövedelmének legnagyobb részét a korcsmáros teszi zsebre. íme édes bíró úr ezért jár szomorú idő gazdaközönségünkre. Nem a nagy adó, hanem a mi túlköltekezésünk emészti fel jövedelmünket. Ne szidjuk hát a kormányt, hanem igyekezzünk gazdaságunkat helyesen berendezni. Tartson a gazda ingó és ingatlan tőkéjéről leltárt, vezessen bevétele és kiadásáról rendes számadást hogy bármely pillanatban áttekinthesse vagyoni állását; úgy bizonyára nem fog túlkiadásokba merülni.
