Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 1. szám - Sass János: Levél a szerkesztőhöz

8

Háromszázados súlyos küzdelmeinknek jutalmául nemzetünk és királyunk érzelmei a kölcsönös bizalom tüzében összeforrottak, melynek következtében hazánk az európai kulturállamok sorába emelkedett fel.

A hatalmas német birodalom lánglelkü uralkodója meglátogat bennünket, betér szeretett királyunk vendégszerető hajlékába, érdeklődő figyelemmel nézi végig mivelödésünk legszembetűnőbb jelenségeit s találó nyilatkozataival és végre világra szóló fényes pohárköszöntőjével hirdeti egész világnak a mi nemzeti erényeinket és bizonyságot tesz arról, a mit ellenségeink folyvást tagadni szeretnének, hogy Magyar- ország miveltsége európai színvonalon áll.

És ama kölcsönös bizalom, mely annyi félreértés utolsó nyomait is elfedte a feledés fátyoléval, egy régen sajgó honfiúi fájdalmunkra is gyógyírt hozott. Mert kimondhatlan fájdalom volt az, hogy nagyjaink kimagasló alakjait nemcsak homály borította szemeink előtt, de sőt azok egynémelyikéhez csak félve s aggódva közelíthetett a hazafiúi kegyelet. És most a mi koronás királyunk nevében nyilatkozik meg a kegyelet ő irántuk. A tiz szobor, köztük a rebellis névvel bélyegzett Bocskay István és Bethlen Gábor, a nemzeti és vallásszabadság kiváló bajnokainak szobrai legfényesebb jutalma a mi kitartó hűségűnknek.

Úgy látszik tehát, hogy a mi ezredéves fenálásunk utolsó esztendejével, az új ezredév hajnalának hasadásával hosszú küzdelmeinknek vége szakadt, elfogytak ellenségeink, önálló haladásunk akadályai romba dőltek s ezredévi országos kiállításunk fényes bizonyságot tevén szellemi s anyagi munkálkodásunk életerős lüktetéséről, úgy látszik, téli álomba merülhet most már minden honfiúi aggodalom s bizalmas nyugodalommal, szép reményektől dagadó kebellel nézhetünk egy új évezred beláthatlan pályafutására.

De vigyázzunk! E nyugodalom meg ne bénítsa éberségünket, e reménysugár el ne homályosítsa szemeinket, e bizodalom meg ne zavarja a mi bölcseségünk vezérfényét. Sőt vegyük szemügyre a minden oldalról feltornyosúló felhőket, melyek nemcsak hazánkat, hanem az egész mai keresztyén mővelődésnek haladását romboló zivatarral fenyegetik.

Az a szabadság, mely ez előtt négyszáz évvel hatalmas erővel tört magának utat a tekintélyek ódon bástyái között és azóta vezérelve volt a keresztyén mivelődésnek, az emberi gyarlóságok folytán számtalan korcskinövéseket hajtott, a melyek ma már oly buja fejlődésnek indultak, hogy elnyomással fenyegetik magát a deli törzset. Azok az intézmények, melyek az emberiség haladását volnának hivatva vezetni és szabályozni, egytül egyig elvesztették tekintélyüket. Vallás és erkölcsi törvény, egyház és állam a kegyelet és tisztelet magaslatáról mélyen alásülyedtek; vallástalanság, egyház.atlanság, erkölcstelenség, anarchia dudvaként garázdálkodnak az Isten kertjében, jog és törvény eszközzé vált a hatalmasok kezében a gyengébbek elnyomására, munkás és munkaadó közt kölcsönös bizalom és szeretet helyett ádáz gyű-