Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Jausz Vilmos: Vallásoktatás
5 Vallásoktatás. i. A legjobb tankönyv sem pótolhatja a tanító egyéniségét, legke- vésbbé épen a vallásoktatás terén. Sőt egyházát őszintén szerelő, ennek tanáért s intézményeiért lelkesedő buzgó tanító még határozottan silány tankönyv mellett is czélt érhet; nem úgy megfordítva, ha amaz gyönge és ez jeles. Ámde a puszta lelkesedés még soha sem mutatkozott elégségesnek, az csak ösztön lehet a munkásságra, de maga még nem munka. Ösztön lehet, mondom; mert bizony van a léleknek olyan fellobbanása is, melyet közönségesen szintén lelkesedésnek neveznek, ámbár nem érdemli meg ezt a szép nevet. Azt a szalmatüzet értem, mely hamar fölcsap és magas lángot vet, mihelyt valamely hangzatos jelszónak szikrája belé hull — a szalmába. Hanem a szalma gyorsan elég és csak a füstje csipi még egyideig azoknak szemét, a kik körülötte állottak és azt hitték, hogy ama lángnál majd melegedhetnek. Azt a lelki buzgóságot nevezzük igazi lelkesedésnek, mely a szent czél magasztosságától fölkeltetvén e szent czélért folytatott hosszú, lassú, csöndes munkában, ha kell kemény munkában bizonyúl be. S ez a munka ne legyen csak a tanítás maga, hanem még sokkal nagyobb mértékben a tanításra való képességnek és alkalmasságnak tökéletesbítése, tehát tanulás, önmívelés. A mily fontos a vallásoktatás, épen oly fontos a készülés, nemcsak az órákra való előkészület, hanem az egész vallásoktatói feladatra való folytonos készület. A mily arányban, érzi s teljesíti a tanító e kötelességet, oly arányban érdemli meg embertársai becsülését, közelebbről a nevelése alól kikerült tanítványok háláját. Nem azt állítjuk, hogy a tanító vizsgálatlanúl értékesítsen mindent, a mit olvasmánya, segédmunkái néki készen nyújtanak. Az irás arra int: vizsgáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e! De hány olyan van, a ki a lelkek vizsgálását nehéz munkának tartván, inkább nem vizsgái, hanem a maga lelkét — itteni sajátos értelmében — Istentől valónak tartván, minden aggodalom nélkül azt plántálja tovább. Bizonyos tekintetben irigylésre méltók ! És lehet, hogy közülök többnek csakugyan olyan Istentől való lelke van, a mely fölmenti az alól, hogy a tanirodalom sok jeleseinek lelkét vizsgálja. De ha vannak ilyenek, úgy számuk bizonyára nem nagy. És e kevesek sincsenek biztosítva az ellen, hogy előbb-utóbb nem ébrednek-e a magok lelkét illetőleg keserű csalódásra. Ilyen gondolatok indították e sorok íróját arra, hogy saját látókörének határait ne szabja igen szűkre, talán egy-két vezérfonálra, egyegy magyarázatos kézikönyvre. Megemlékezve arról, hogy mindeneket meg kell próbálnunk s csak a legjobbat megtartanunk, körültekintettem egy kissé a vallásoktatás német protestáns irodalmában és a jobbat válogatva ismertettem e lapokon.*) Hadd mutassak be most — *) Lásd a múlt évi folyam 190. s 317. s 317. lapjain. Szerlc.
