Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 2. szám - Gyakorlat
62 Nem lelhetjük nyugodalmunkat, Mig el nem érjük halálunkat. Gy. Én. K. 395, 10. De épen azért annál inkább gondolunk ama jobb hazára s kérjük az Istent, hogy végre, midőn végóránk el jövend, boldog kimúlást engedjen s a nyomorúság völgyéből magához vegyen a mennyekbe. — A halál véget vet a földi életnek. De ezzel nem végződik minden; hanem következik az örökkévaló Isten itéle Az igazakra örök üdvösség, a gonoszakra kárhozat vár. Azért a halál csak a gonoszokra borzasztó, mert nincs reményük. Az igazak örvendhetnek, mert a halál rájuk nézve csak átmenet az örök boldogságba. Ezért az igazak halálát boldognak mondjuk. Ezek t. i. mindvégig megtartják hitüket a Jézus Krisztusban s általa remélik üdvösségüket. Ilyen kimúlást kérünk mi is, hogy bármikor jöjjön végóránk, azt mondhassuk, mint István vértanú : „Uram Jézus, vegyed hozzád az én lelkemet“. Ap. Csel. 7, 59., vagy mint Pál apostol : „Ama nemes harczot én megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája“’ A miatyánk utolsó kérése a mennyországra irányozza figyelmünket. Legyen is ez mindenkor szemeink előtt. Ott a sírás örömre, a küzdelem győzelemre, a nyugtalanság békességre válik s meg nem szűnik soha. Éljünk úgy, hogy egykor boldog legyen kimúlásunk ! Ragaszkodjunk a hit által a Jézus Krisztushoz s akkor ha vele együtt szenvedünk, majdan vele együtt diadalmoskodunk is ! Ján. Jelen. 21, 4. Az Isten eltöröl minden könnyhullatást az Ő szemeikről; és a halál többé nem lészen, sem a keserűséggel való sírás, sem kiáltás, sem semmi fájdalom nem lészen többé: mert az elsők már elmúltak. Zsolt. 23, 4. Még ha szinte a halál árnyékának völgyében járok is: nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod vígasztalnak engemet. Ján. Jelen. 14, 13. Boldogok lesznek ezután a halottak, kik az Úrban halnak meg. Gy. Én. K. 488, 5. Vezesss minket jobb kezeddel, Áldásodat óh, ne vedd el, S vigasztald meg bús szíveinket, Térítsd meg ellenséginket; Végre adj boldog kimúlást, S nálad örök boldogúlást. (Vége következik). Pröhle Henrik.
