Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 3. szám - Jausz Vilmos: Vallásoktatás
83 metországi Keresztyén egyesület“, mely évi 3, azaz három márkát fizető tagjainak évenkint több bekötött könyvet ád tagilletmény fejében. E kiadványok majd elbeszélések, majd oktató iratok. Az utóbbiak közül való Richteré, a ki az előszóban azt a kérdést veti föl : hány keresztyén van, a ki az egyház őskorára és a keresztyén egyházi élet keletkezését és tovafejlődesét illetőleg hozzá intézett kérdésre meg tudna felelni ? E részben nemcsak a nép alsóbb osztályai tudatlanok, hanem az olyanok is, a kik igen rossz néven vennék, ha az embe nem számítaná őket a müveitek közé. Pedig a keresztyénnek mindazt, a mi az egyház gyermek- és ifjú korával összefügg, szeretnie, tehát először ismernie kellene. Efanem a legtöbb az egyház ez ifjú korának ké- píes beszédét már nem érti. Hiszen már a tornyok csúcsán lévő kakas vagy éppen hattyú képét sem tudják sokan megmagyarázni, pusztán szélrózsának tartják. Nem értik már kegyes elődeik hitét, vallásos képzeteit, melyeket a régi szép jelképekkel kifejeztek. A keresztyénség egy nagy része ellen ma is panaszkodhatik az Ur, mint János jelenéseinek könyvében (2, 4) az efezusi gyülekezet ellen: „a te első szere- tetedet elhargytad !“ Ez az első szeretet oly sok szép képben örökitette meg magát, a szeretet nélkül azonban a képet sem érthetjük meg. Pedig a kép is oly szent mint az ige. Hiszen az Ur maga sokszor szólt képekben. Azonfölül a kép époly hatalmas, mint a szó, sőt sokszor mélyebbre hat, mint az írott vagy mondott szó. Meg kell tehát értetni a jelenkorral a múltnak jelentős képeit és ezeket mint a szeretetnek külső, de hü kifejezőit válogatva föntartani. Richter azonban nem úgy határozza meg az archaeologia tárgyát és körét, mint régebben, hogy az az első 6 század alkotmányának, istentiszteletének, népéletének, sőt tanának történetét foglalja magában ; sem úgy, mint újabban, hogy az archaeologia csak a kér. isteni tiszteletnek napjainkig folytatott története. Újabban ez utóbbi meghatározást fogadják el mind általánosabban — a tudományos kézikönyvek ; és a tudományos rendszeresség meg is követeli a tárgy és az időhatár e pontos megállapítását. A gyakorlati szükség azonban megkívánja másrészt, hogy az egyház életének mindazon nyilvánulásai, melyek az egyetemes egyháztörténelem keretében nem juthatnak oly bő kifejtésre s mégis a kér. életre nagyobb fontossággal birnak, a laikus számára ne számos melléktantárgyképen tárgyaltassanak, hanem lehetőleg egybefoglaltam A laikus, még ha tanító is, nem ér reá, hogy az összes egyháztörténeti melléktudományokat is áttanulmányozza. Richter könyve a legtöbb pontra nézve föl is menti ez alól. Munkájában egybegyűjti mindazt, a mit a tanítónak a régi egyház társadalmi viszonyairól, szent napjairól, isteni tiszteletéről, istentiszteleti helyéről, a keresztyén jelképekről, egyházi szokásokról, mint minimumot ismernie kell. Richter tehát kizárta a tannak történetét, külömben megtartotta a régi meghatározás körét, ellenben folytatta a történetet a reformációig, sőt sok pontban a jelenkorig, tehát elfogadta az újabb meghatározás szabta
