Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Tárcza
34 Iskolavizsgálat alkalmával a tanító,- ámbár a fiúk elég ostobán feleltek a felügyelő dékán kérdéseire, folyton a kezét dörzsöli örömében. Végre a dékán ingerült hangon így szól hozzá: ,De hát, tanító úr. minek örül annyira, hiszen látja, hogy a gyermekek semmit sem tudnak.“ Tanító (nagy örömmel): „Annak örülök, kérem, hogy Nagytiszteletü úr se hoz ki belőlük semmit.“ Tanító: Az egytagú szónál az ember csak egyszer nyitja ki a száját; Pista, mondj hát egy egytagú szót! Pista: Kis krumpli. Tanító: Jancsi, mi van a kezedben? Jancsi: Kérem, semmi! Tanító : No hát tedd el, mert zavarod vele a társadat. Az apa ölébe veszi kis fiát, Ferikét, és a számtan elemeire tanítja : Gondold el Ferike, hogy Ernő bátyád 2 almát ad neked, Mari nénéd meg még egyet; hány almád lesz akkor? Ferike (miután egyideig gondolkodott); Eh, azok úgysem adnak ! 4 -A tya (fiát dorgálva): Látod, Pali, ilyenek a te füzeteid ! Ezen az egy oldalon nyolcz téntafolt ! Hogy lehetsz ennyire piszkos ! — Pali (siránkozva): Igen, de a másik oldalon csak három van! Pali megint iszonyúan foltos írkát hozott haza Apja komolyan megdorgálja; hanem a fiú ezúttal hitelt érdemlő magamentéssel állelő: Édes apám, ez egyszer csakugyan ártatlan vagyok. Mellettem egy kis szerecsen ül; képzeld csak, annak ma az orra vére folyt! (Folyt, követk.) A szerkesztő-kiadó újévi üzenete. Elmondja egy hátralékos előfizető Évről-évre olvastuk az Ev. Népisk. újévi számában — sőt az utóbbi időben egyébkor is, majd a szerkesztőnek a munkára biztató nógatását, majd a kiadónak a lap pénzügyi helyzetére vonatkozó figyelmeztetését. Tapasztalataink arra kényszerítenek, hogy ne elégedjünk meg a szét kesztő-kíadó diszkrét üzenetével, hanem tekintsünk be ezúttal kissé alaposabban ez egyetlen magyar evang. tanügyi lapunknak műhelyébe A szerkesztő-kiadói diszkreczió ugyan sietett begombolkozni és elrejteni elölünk mindent, a mi az újságírónak in^enczfala- túl szolgálhatna, de hiába a takargatás ott, a hol a számok árulkodnak. Először is konstatáljuk, hogy a kiadónak nincs ám oka az előfizetők csekély száma miatt panaszkodni! Hiszen azok a naplók, melyek a különféle osztályokba sorozott előfizetők neveit rejtegetik, egész kis könyvtárt képeznek! E
