Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 11. szám - Jausz Vilmos: Bibliai olvasókönyvek
314 az iskolába. Ez tehát meglesz. De perczig sem kételkedem, hogy mihelyt a szentirást olvastatjuk az iskolában, azonnal fel fog merülni az a kérdés: tanáesos-e, lehet-e, szabad-e a szentirást egész terjedelmében, azon teljes kiadásokban, melyekben az egyház, a nagykorúak bírják, az iskolában, azok körében használni, akik nagykorúakká csak lesznek? Meg vagyok győződve, hogy e kérdés elől nem fogunk kitérhetni és nem is szabad kitérnünk. Németországon az új tanterv után azonnal fölvetették megint a kérdést, tanítógyülések, vallástanári egyletek vitatták és bizony igen-igen csekély azon egyháziak száma, a kik vallástant tanítanak s mégis a teljes biblia iskolai használata mellett szólanak. Egész irodalma van már e fontos kérdésnek. Legbehatóbban a rajnai vallástanárok XiX. gyűlése tárgyalta 1894-ben, mikor Pulligbonni tanár és Mayer langen- bergi igazgató, mint előadók arra a kérdésre feleltek: szükséges-e valamely iskolai bibliának a behozatala? Hadd soroljam fel ezen előadások alapján azon okokat, melyek a bibliai olvasókönyv mellett szólnak és azokat, melyeket ellene fel szoktak hozni; azután pedig azon olvasókönyvek közül, melyek külföldön már használatban vannak, kettőt, melyek birtokomban vannak ismertetek; az egyiket a brémai bibliai társulat adta ki, a másikat Schäfer Ottó igazgató és Krebs Albert tanár szerkesztették.*) Azt már eleve ki kell jelenteni, hogy a bibliai olvasókönyv tisztán tankönyv akar lenni, hogy nem a teljes biblia ellen szólunk, hanem ennek tankönyvül való használata ellen. A rajnai vallástanárok gyűlésén is csak mint iskolai tankönyvet nem ajánlották a teljes szentirást. Az előadó első tétele az volt, hogy czélszerüség szempontjából kívánatos az iskolai biblia. A teljes szentirás oly nagyterjedelmü, hogy legnagyobb részét az iskolában nem olvashatják; alig lesz tanférfiú, a ki, mondjuk, a középiskola nyolcz osztályában minden bibliai könyvet végig akarna olvasni tanítványaival. Nem szólunk egyelőre azon helyekről, melyeket erkölcsi okból nem vehet elő; sok olyan részlet is van a szent- irásban, melyet a tanuló még meg nem ért, de meg, ha csakugyan végig akarná olvasni, a mi azonban peadagogiai absurdum volna, honnan venné az időt? Kár erről vitatkozni; szerencsés vallástanár, a ki a szentirásnak csak egy harmadát is, nem, ez is sok, egy ötödét tudja úgy elolvastatni, a mint kell. Miért vigyen tehát a tanuló óráról-órára olyan könyvet iskolába, vagy általában miért használjon olyant, melynek 4/5 részét soha, mig iskolába jár, nem olvassa ? Horváth nagy történetét senki sem fogja tankönyvnek tartani és még a legfelsőbb osztályokban is szemelvényekből összeállított olvasókönyveket használnak az irodalomtörténeti oktatásban. A nagy terjedelemhez hozzájárúl még, hogy a bibliai kiadásban, ha *) Schnlbibel. die Bibel im Auszug, für die Jugend in Schule und Haus bearbeitet im Aufträge der Bremischen Bibelgesellschaft. Bremen 1895. In Komission bei Morgenbesser. Ara 2 márka. Biblisches Lesebuch für den Schulgebrauch, herausgeben von C. Ottó Schäfer,^ und Albert Krebs. Frankfurt am Main, 1896. Moritz Diesterweg. Ára 1 m. 80 pf.; az ószövetség külön 1 in., az újszövetség külön 80 m.
