Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Trotzendorf (Friedland) Bálint
sénél tanácsát sokan kérték s mint életirója megjegyzi »az Odera és Elba közötti városok szerencsésnek mondották magukat, ha iskolájukat Trotzendorf utasításai szerint rendezhették be s tanítókúl Trotzendorf tanítványait alkalmazhatták«. Trotzendorf — miként Melanchton minden tanítványa — az iskolát az egyház veteményes kertjének tekintette s benne a fósúlyt a vallástanításra helyezte. Tanítványainak meg kellett tanűlniok a német és latin katechismust. Aztán nagy súlyt fektetett a szentírásbeli jeles mondatoknak németül, latinál, sőt nem ritkán az eredeti nyelven héberül, vagy görögül való betanulására. Annyira emlékezetébe kellett ezeket a tanulóknak vésni, hogy a tanuló minden alkalommal s minden körülmények között fel tudja újítani. E szentírásbeli mondásokat a tanító naponként elmondta, majd a tanulókkal is után mondotta. E szentírási helyek csoportosítása a perikopák körül történt. E jeles mondások gyűjteményét Trotzendorf tanítványai »Rosarium« ez. alatt később kiadták s az iskolák még a XVII. században is használták tankönyvül, ép azért 1565-től 1603-ig számos, egymástól teljesen különböző kiadás jelenik meg belőle. A »Rosarium«-on kívül ugyancsak tanítványai adták ki: »Preca- tiones« és »Ca te eh es is« ez. munkáját. Amaz imádság-gyűjtemény, emez pedig (háromféle kiadásban I., II., III. oszt. számára) a keresztyén vallás hitágazatait foglalja össze. Nevezetes ebben az, hogy Trotzendorf harmadik sacramentumnak a gyónást is felveszi. A vallás tanítást a goldbergi iskolában maga Trotzendorf teljesítette. Azt tartotta, hogy itt a kérdés és felelet a tanító dolga, a növendéknek itt nincs más dolga, minthogy tanítója szavait megjegyezze, emlékezete s szívébe bevésse. A vallás mellett a latin nyelvre fektette a fősúlyt. A grammaticát. mint a tudományok anyját és táplálóját, jól be kellett tanúlni és szorgalmasan gyakorolni- Olvasták Térén tins Plautus és Cicero munkáit, hogy mind a nyelvben, mind a szabályok alkalmazásában gyakorolják magukat s így elérjék azt a czélt, mire Trotzendorf törekedett: elsajátítsák tökéletesen a latin nyelvet s ezt szóban és írásban alkalmazni tudják. Aztán olvasták Ovidius és Virgilius munkáit, hogy verset csinálni is megtanuljanak. A felsőbb osztályok tanulóinak minden héten kellett vagy egy verset, vagy egy epistolát írni, aztán az iskolai törvények azt is megparancsolták, hogy ha valamelyik tanúló dolgozatában valamely szólásmódot használ, mindig meg keli nevezni, melyik szerzőnél fordúl e szólásmód elő. Az írásbeli dolgozatokat Trotzendorf megnézte ugyan, de ritkán olvasta át, mert erre nem ért rá. A tanulóknak tanítóik és tanulótársaikkal folyton latinál kellett beszélni s anyanyelvűk használata büntetést vont maga után. Az anyanyelv elnémult a goldbergi iskolában s a legnagyobb szégyennek tekintették, ha valaki anyanyelvén beszélt. Gyakran lehetett hallani: miként beszéltek egymással a szolgák és szolgálók is latinál, mintha Goldberg Latiumban lenne.
