Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 8-9. szám - Gyakorlat

—

250

Önmagunk iránt való szeretetünk, a szerint amint az ember három főrészből áll, három főalkotó részünk iiánt nyilvánulhat, u. m.: testünk, szellemünk és lelkünk iránt.

A mi szeretetünk testünk iránt.

Testünk iránt való szeretetünket háromféleképpen fejezhetjük ki, u. m. : tisztelet, tulajdonképpeni szeretet és hála alakjában.

A tisztelet nagyrabecsülésünk külső nyilvánítása; a szeretet sóvárgás valamely személy vagy tárgy után; a hála érzelem, melynél fogva az ember kész a jóltevőuek iránta való érdemét felismerni és elismerni.

Tiszteletünk testünk iránt háromféleképpen nyivánulhat, u. m. : gondolattal, szóval, tettel. Gondolattal úgy, hogy

ha testünk nagyságát, szépségét, szabályosságát, nemes alkotását s egyenes tartását elismerjük; azt a nagyságát, hogy Isten képére és hasonlatosságára van teremtve (. . . teremté Isten az embert az ö képére és hasonlatosságára . . . Móz I. 1, 27.), — ha magunkat az állatokkal egy sorba nem helyezzük (. . . mint ezt Darwin tette . . .). Szóval, hogy ha testünkről, mint Isten

képmásáról, illedelmesen szólunk, — ha testünk alkotását nem ócsároljuk. Tettel, hogy ha Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberhez méltóan cselekszünk; — ha méltatlan dolgot nem teszünk. Tiszteletünket testünk iránt közönségesen

szemérmetességnek nevezzük, melyet az előbbiekből kifolyólag szinte háromféleképpen fejezhetünk ki, u. m,: gondolattal, szóval, tettel. (. . . Tisztán és szemérmesen éljünk mind gondolatainkban, mind szavainkban, mind cselekedeteinkben . . .).

Testüuk iráut való tiszteletünknek ellentmondó ellentéte a tiszteletlenség (szemérmetlenség), gondolattal, szóval, tettel, ha az előző pontban foglaltakat nem teszszük; ellenkező ellentéte a megvetés (paráznaság), gondolattal, szóval, tettel, ha az első pontban foglaltak ellenkezőjét teszszük. Szent- irásbeli hely : Ne paráználkodjál (Móz. II. 20, 14.) — Mindkét nyilatkoztatás

lehet igenleges és nemleges a szerint, amint kiindulólag megteszszük, vagy nem teszszük meg. vagy mulasztólag megteszszük, vagy nem teszszük meg, a mi e két nyilatkoztatás körébe vág.

Szeret etünktestünk iránt háromféleképpen nyilvánulhat, u.m.: gondolattal, szóval, tettel. Gondolattal úgy, hogy ha testünk

javán gondolkodunk (. . . mi hasznos, vagy mi káros testünknek . • •); — ha testünk javán gondolkodni el nem felejtünk.

Szóval, hogy ha azt mondjuk: szeretem testemet, mint szellemem és lelkem külső borítékát ésMakóhelyét; ezen fontos szere-