Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 8-9. szám - Nitsinger Fülöp: A magyar nyelv idegen ajkú iskoláinkban s az iskola szellemi színvonala
r" f~~“* 1 | Jfjl 232 Ezt a tagadhatatlan tényt látva, mi sem tehetünk másképen, ha őszintén akarjuk az ifjúságot magyarrá tenni. A magyar nyelvet tehát csak élőbeszéddel lehet elsajátíttatni. — Ezért kell a növendékekkel minél gyakrabban, sőt a biztos siker érdekében lehetőleg mindig magyarul beszélnünk. — Mindig pedig csak akkor beszélgethetünk gyermekeinkkel magyarúl, ha iskolánk tannyelve a magyar lesz. A magyart kell tehát tannyelvvé tennünk, ha az .idegenajkuak magyarosodását szivvel-lélekkel akarjuk előmozdítani. Hogy ez az egyedül helyes és egyedül czélravezető lépés csak imitt amott szórványosan tétetett, annak oka abban rejlik, hogy sokan az irányadó férfiak közül attól tartanak, miszerint a magyarnak tannyelvül való elfogadásával az iskolák szellemi színvonala lényegesen alá száll. Kutassuk csak, vájjon igazi, avagy talán csak képzelt ok-e ez ! Először is nézzük hát, milyen az a szellemi színvonala melyre az ifjúságot anyanyelven való tanításunkkal helyezzük ! — Anélkül, hogy saját véleményemet a népiskolai tanítás czéljára vonatkozólag valakire mintegy rá erőszakolni akarnám, csak a szakmüvekre és a szaklapokban megjelent számtalan czikkekre hivatkozom, mint a melyek mind végczél gyanánt a szellemi tehetségek fejlesztését jelölik meg. — És e végső czélra vonatkozólag — úgy hiszem — nincs közöttünk nézeteltérés. Törekszünk tehát a gyermek lelki tehetségeit öregbíteni; iparkodunk értelmes nemzedéket nevelni. — Értelmes nemzedék pedig csak akkor válik a reánk bízott gyermekből, ha őket megtaníthattuk folyékonyan Írni olvasni, ha tanításunkból folyólag képesek egyszerűbb számtani példákat gyorsan és biztosan megfejteni; ha rászoktathattuk, hogy gondolkodjanak, hogy mindeneket jól megvizsgáljanak és ezen kutatásuk eredményét — gondlataikat — világosan, érthetőleg kifejezhessék nemcsak szóval, hanem esetleg Írásban is. És ezen végső czél felé való törekvésünkben a különféle tantárgyak eszközökül szolgálnak. Értolemfejtés okából történik tehát, hogy pl. az irva-olvasásnál a szókat hangjaikra bontatjuk, hogy a gyermek az egyes hangoknak megfelelő betűket szabatos sorrendben leírhassák. — Ezért kell pl. a beszéd- és értelemeyakorlatoknál, valamint a természetrajznál és természettannál mindenekelőtt a szemléletből kiindulnunk és áz ezáltal keltett gondolatok élőszóval való kifejezését teljes mondatokban kivánnunk. — Ezért vannak az Írásbeli, illetőleg fogalmazási gyakorlatok is, hogy a tanuló necsak szóval, hanem Írásban is gondolatait szabatosan kifejezni tanulja. — És ez okból kell pl. az olvasmány tárgyalássánál a szók értelmének magyarázására is kiterjeszkednünk és a germekekkel esetleg más ugyanilyen, vagy legalább hasonló szót, vagy szókat kerestetnünk, hogy igy öntudatosan használhassa majd szavait gondolatainak közlésénél. — És a többi tantárgy is — melyeket
