Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 6-7. szám - Pandúr Pál: Mikor fizet a tanító illeték egyenértéket?
197 15 krokat nem szedték, az adóhivatalba nem szolgáltatták be, azok a járulékokat a múltra nézve pótolni tartoznak. (Az 1895/6. tanévig bezárólag.) 5. U. a. 1896. decz 31. 3978. A vallás és közokt. minisztérium ügybeosztása a VI. ügyosztály a) alosztályának hatáskörébe tartoznak a gazdasági ismétlő iskolák, a tanító egyesületek ügyei; a VI. ügyosztály c) osztályának hatáskörébe tartozik a tanítóképzés, tankönyvek, tanszerek, ösztöndíjak, a külöuböző tanfolyamok és póttanfolyamok; a VI. ügyosztály d) osztályának hatáskörébe tartoznak a hitfelekezeti népiskolák és alkalmazottjuknak fegyelmi ügyei; a XI. ügyosztály hatáskörébe tartoznak: az országos tanítói és gyámalap. 6. Belügym. 87002/1896. (elvi jelentőségi határozat). A tanítói oklevél középiskolai képzettséggel egyenértékűnek nem tekinthető, ennélfogva a községjegyzői vizsgára bocsátásnak alapjául nem szolgálhat Kund Samu. Mikor fizet a tanító illeték egyenértéket? Az „Evang. egyház és iskola“ f. évi április 1-én kelt 13. számának „belföld“ rovatában olvassuk a következőket: „Az 1881. évi XXVI. t.-cz 24. §-a f) pontja értelmében az illeték egyenérték alól mentesek azok a tanítók, kiknek összes tiszta jövedelmük évi 400 frtot meg nem halad.“ Hát ez így van, mégis szó fér hozzá. Mert ezek szerint a 400 forint tot, vagy esetleg ennél többet élvezők már feltétlenül alá volnának vetve, sőt kényszeríthetők volnának az illeték egyenérték viselésére Pedig lényegében a dolog nem így áll. Egyházi alkotmányunk 195. §-a szerint ugyanis a tanerők díjazása leszállításának, — lett légyen az hiványilag, vagy akár szabálvrende- letileg megállapítva, — helye nincs. Már pedig ha az illeték egyenértéket a tanító fizeti, azon esetben akárhogy csűrjük csavarjuk is a dolgot, az egyházi alkotmány fentebb elzett §-a ki van játszva, a tanítói honorárium a fizetett összeg erejéig megcsonkíttatott. Azonban e miatt nem igen kell megijednünk, mert „az 1893. évi XXVI. t.-cz. 10. §-a értelmében a tanítói fizetések eddigi mennyisége, melyet az iskola fentartók saját anyagi forrásaikból kiszolgáltattak, ezentúl is csonkítatlanul meghagyandó“, mig a pénzügyminiszternek 1882. évi márczius 16-án 48164. sz. a kelt rendelete, tekintettel önkormányzati jogainkból származó egyházi törvényeinkre, így intézkedik : „Minthogy a református és evangélikus egyházak szabályrendelete szerint a lelkészek és tanítók fizetései meg nem csonkíthatok, az illeték egyenérték fizetésére vonatkozó intések, esetleg annak behajtása első sorban az egyház gondnoka ellen irányzandó és csak behajtatlanság esetén szedendő be az egyenérték az illető lelkésztől vagy tanítótól“-
