Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 6-7. szám - Ifjú Kapi Gyula: Az egyszerüsített kottairás
190 Nézzük már most a jelenlegi kotta hátrányait, melyek kívánatossá tették és maguk után vonták az újítást, illetve az egyszerűsítést. 1. Az előjegyzések — melyek 7 kereszt vagy 7 bé-ig terjedhetnek — a daraboknál elejétől fogva végig mindig a maguk megfelelő kottájukra nézve emlékezetben tartandók. Nézzük csak ezt közelebbről: egy keresztnek az előjegyzésénél a zongora 7 oktávája szerint, a fis hang a vonalrendszerben is 7 különböző helyen és különböző vonalközökben fordul elő, már ez magában véve is megerőltető kezdő játékosra; két kereszt előjegyzésénél tehát már megkettőződik, — hét kereszt előjegyzésénél pedig épenséggel 49-re rúg ezen helyzeteknek száma; a bé-s hangnemeknél hasonlóképen ugyanannyira, más szóval; 7 kereszt vagy 7 bé előjegyzésénél, elejétől végig állandóan 49 — 49 kottára kell a figyelmet ébren tartani. Avagy nem nehéz és fárasztó-e ez? vagy nem mondhatjuk-e ezt inkább kínlódásnak mint játéknak? A mihez pedig még hozzájárul az ütemekben rendetlenül szétszórva előforduló : kereszt, kettős kereszt, bé, kettős bé, felváltó jeleknek az alkalmazása, melyek szintén minden egyes kottának a hangját megváltoztatják. Tegyünk kísérletet s játszuk el az eddigi kottaírásban írt 7., 8., 13. és 14-ik sz. példát.*) 2. Az összekötő vagy hosszabbító ív által megnyújtott kottákat a játszás alkalmával látni szabad, de játszani nem, illetve csak az elsőt (11., 12.) az összekötés következtében azokat csak egy kottának szabad tekintenünk s tulajdonképen még is több kiirt kottának az összevonásából állnak. 3. A kották és pausák sokféle alakjai (6., 10., 11.), valamint ezeknek hosszabbító pontjai (5., 12), mik által azok értéke is felével megnövekszik, szintén nemcsak zűr-zavarossá teszik a darabokat, hanem meglehetősen nehezítik a játékot is, ugyannyira, hogy igen sok játszó a legtöbb darabot, mely egy kissé tarkát, illetve feketét mutat (5, 6., 7., 8., 11., 13., 14.), átjátszatlanúl hagyja s a mi egyszersmind szülőoka annak is, hogy a zenészek legnagyobb százalékának a legegyszerűbb hangnemekben irt, a legkönnyebb és legsilányabb darabokkal is be kell érniük, mi által még a zenei érzés fejlesztésében és zenei Ízlés nemesítésében is akadályozva lesznek. Ezen felemlített akadályok és nehézségek, melyekkel pedig jelenleg mindnyájunknak, kik zenével foglalkozunk, meg kell küzdenünk, ezek a kotta egyszerűsítésével egy csapásra mind elenyésznek, minek természetes következménye az, hogy a zene elméleti részének, illetve a kottaismeretnek az elsajátítása nem vesz igénybe többé 3 4 évet, hanem a mint már jeleztem, egy egyetlen órát csak; a többi tisztán a technika kiképzésére szorítkozik. Nagyon természetesnek tartjuk, ha valami újat csak később, a kornak haladásával és annak fejlődésével derítenek ki és találnak tel, azonban azon méltán csudálkozhatunk, hogy a legegyszerűbb és a leg!) Lásd mellékletünket. Szerk.
