Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 8-9. szám - Pataky Béla: Az egészség fentartása az iskolában

245

megért emberek száma oly kevés? Ennek okát abban találom, hogy sem a szülők otthon, sem a tanítók az iskolában, az egészség fentartására kellő gondot nem fordítanak.

Egy falvacskába vezetem a szíves olvasót, melynek alacsony, kéménynélküli lakházai apró, kicsi ablakaival egyetemben nem valami kedvező benyomást tesznek a szemlélőre. S a kicsi falvacskában uralkodó halandóság arról győzi meg az embert, hogy az egészség fentartására e községben vajmi kevés gondot fordítanak

Nevezzük e községet Szomorú községnek, melynek beesett, sápadt arczú, beteges tekintetű lakói ugyancsak szomorú látványnak képei. Tovább haladva az apró házacskák között, eljutunk egy megviselt házhoz, melyben első tekintetre felismerjük a község közös tulajdonát: az iskolát. A ház előtt erőteljes konczert üti meg füleinket, de nem a gyermeksereg víg danája, hanem a ház előtt levő bűzös tóban összesereglett békák brekegése.

A szomorú kinézésű udvarról bemegyünk a mégszoinorúbb iskolába, melynek padjain ülő sápadt tekintetű gyermekek a legrosszabbra engednek következtetni t. i. a szülők és tanító gondatlanságára. Apró, kitöredezett ablakai papirossal be.raggasztva, az úgyis sötét iskolát még sötétebbé teszik. Fülledt, dohos levegője, padozatlan földje, nem teszik kellemessé a benne való tartózkodást. Mégis pár pillanatig az iskolában maradva szóbaállunk a beteges tanítóval és megkérdezzük, hogy mi az oka e szomorú láto- mánynak? És ő kelletlenül a csüggedés és lemondás hangján adja tudtunkra, hogy az egészség fen tartásának elhanyagolása. És a midőn kérdezzük, hogy nem lehetne-e eme bajokon segíteni, ö reményt vesztetten válaszolja, hogy nem lehet, mert a gazdák lakószobái is napokon át nincsenek kiseperve és szellőztetve, sőt télen az ablaktáblákat beszegezik, vagy szalmacsutakokkal elfödik, hogy a meleget, de azzal együtt a dög- leletes levegőt is visszatartsák. Elkeseredik az embernek szíve ezeknek hallására és ha nem vádolja is nyíltan a tanítót hanyagsággal, de azzal a lesújtó gondolattal hagyja el Szomorú község iskoláját, hogy annak tanítója vajmi keveset tett meg a község lakói egészségének érdekében, midőn a háza előtt levő büzhödt vizű, dögleletes levegőt terjesztő és számtalan betegség csiráját magában rejtő tócsát csak azért sem csapoltatja le és földelteti be, hogy legyen az ő és a község lakói kacsáinak kedvencz tartózkodási helyük.

De ne időzzünk sokáig Szomorú községben, melynek görvélyes lakói szánalmat keltenek szívünkben, keressük fel a tőle egy óra távolságra eső Boldogháza‘ “községet.

Az ember újjá születik, midőn Szomorú községből Boldogháza falujába lép, vére hevesebb keringésbe jő és örömest áll szóba a község vidámtekintetü lakóival, kik szívesen hozzák tudomásunkra, hogy e község is az előtt vagy tíz évvel oly elhagyatott állapiban volt, mint jelenleg a szomszéd Szomorú község, de ezelőtt 10 évvel jött hozzájuk Ügyes Lajos tanító, ki kertjéről a vizet csatornázás által levezette s addig serkentette a község lakóit, hogy példáját követték s így nemcsak hogy a