Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 3. szám - Fileon: Luther halálának 350. évfordulóján
Sopron, 1896. márczius lió. 3. szám. VIII. évfolyam. í Megjelenik- _ a nagy szünidő kivételével — minden hó elején. jen.'"'Szerkesztő és kiadó: 3? a p p József. j"ö-Ikuiikatársak: Bancsó Antal, Bognár Endre, Draskóczy Lajos, Ebenspangpr János, Kapj Gyula, Kovács Sándor, Ladányi, Mohar József, Pethe^, János, Polgár József, Sass János, Simkó Esiure és Sz^tte’, Dániel. Luther halál áé uh évfordulóján. Sajátöág£r5 érzés fog el, mikor az evangeliomi egyház legnagyobb fiának, a'Vn ágtörténelmi újkor megkezdőjének halála napján hu barátjainak a nagy reformátor utolsó óráiról, temetéséről irt tudósításait olvassuk. Jónásnak János Frigyeshez intézett vagy Coeliussal együtt kibocsátott és nagyobb körnek szánt jelentéseiből még kihallani a Ilii barátoknak zokogását, Melancliton kesergő panaszát, hogy odaveszett Izrael hatalma, kihallani a koporsót kísérő nép ezreinek panaszzsoltárát : a mélységből kiáltok hozzád! Türelmesen hallgatjuk meg a jó Bugenhagen terjengős beszédét, ő nem tudta fájdalmát egyetlen jajkiáltásba szorítani! Azután újra kezünkbe veszszük Luther egy hálás, derék tanítványának, az agg Mathe- siusnak beszédeit, azokat, miket tanítójáról tartott ennek halála után közel két évtizeddel, közöttük azt, mely épp Isten ezen nagy férfiának haláláról szól, a tizenötödiket. Hosszadalmas ez is, de a kegyelet éppoly hosszűtürő és nem szívesen engednök el azt a bevezetést, mely a pogányok halotti áldozatain kezdi, azokat a példákat, melyeket az akkori szónokok saját érzelmük teljes szemléltetésére a profán és szent történetből egymásra halmoztak. Sajátságos az az érzés, melyet azok a régi szólamokkal ósdi kitételekkel elbeszélt tudósítások keltenek ! A síróknak fájdalma a mi fájdalmunk is, de a miénk nem oly éles, szívet metsző, ámbár az a tompán sajgó érzés, a mi lelkünk elé is varázsolja annak a nevezetes napnak képét. Olyan ez az érzés, mint mikor egy kedves halottunk okozta sebnek forradására hosszú évek múlva tapintunk és arra a régi veszteségre gondolva,