Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 1. szám - Tárcza

20

az ember minden napot szivesen kétszerakkorára nyújtana és nem nagyon örül, mikor egy-egy év a múlandóság tengerébe lehanyatlik.

Nem örömünnep ez a férfikor küzdelmeiben, ellenkezőleg komoly megfontolásnak, magábaszállásnak s mindenekelőtt Isten iránti hálánknak ünnepe. Mert végtelen jósága és kegyelme az atyának, hogy bennünket veszélyektől megoltalmazott, életünket fenntartotta s erőt adott, hogy az élet ezernyi küzdelmeit tovább harczoljuk. Aztán pedig, mily könnyen nyílik szánk panaszra, ha dolgaink nem úgy folynak, mint óhajtanánk, ha reményeink, terveink nem sikerülnek, ha elháríthatlan csapások érik nagy fáradsággal felépített tűzhelyünket. Ne feledd soha, amire a mi Megváltónk tanított bennünket, hogy szerető atyának szeretett gyermekei vagyunk, és ne feledd, hogy az Istenek útai nem a mi útaink s az ö gondolatai nem a mi gondolataink, hanem amily távol van az ég a földtől, oly távol vannak az útai a mi útainktól és az ő gondolatai a mi gondolatainktól. E hit horgonyába fogózva nem érhet földi életben csapás oly borzasztó, fájdalom oly keserű, kísértés oly hatalmas, hogy az igazak ősvényéről eltántoríthatna s az Istenben vetett bizodalmadat megrendíthetné. És nincs a föld kerekségén és nem volt és nem lesz ember oly kétségbeesett körülmények közt, hogy a mennyei atyánál vigasztalást, enyhülést keresve, ott azt meg nem találta volna.

Hála, ezer hála az Isten végtelen kegyelméért, ez legyen szivünk első felbúzdulása, midőn egy örömben és bánatban lefolyt esztendőnek végperczeit éljük. És e hálaérzet melegétől áthatott kebellel nézzünk vissza az átélt napokra, nézzünk előre a jövőbe, hol bizony mondom súlyos küzdelmek várnak reánk. Nem a létfentartás ezernyi ellenségeit, nem a hivatás teljesítésének számtalan akadályait értem' Hiszem, hogy lelked eléggé megállapodott, elég erős, készültséged elég teljes, szellemed elég okos, hogy azokkal tovább is, mint eddig, sikeresen megküzdhess.

Hanem számtalan lappangó ellenség veszélyezteti lelked üdvét, nyugalmát, boldogságát. Álnok, sima hízelgéssel, ragyogó ígérettel vesznek körül annak ellenségei és mézes mázos beszéddel igyekeznek eltéríteni arra az útra, mely egész gazdag tárházát mutogatja vágyaink, indulataink beteljesedésének, pedig végre is ocsmány vidékekre és elégedetlenség, boldogtalanság tanyájára vezet. Alig múlik el nap, hogy meg ne kisértsen a hamisság szelleme, az életből vett példákkal bizonyítva, mily selymes-bársonyos az ő útja; ellenben mily rögös és szenvedésteles az igaz ember pályája. Száz, még száz emberrel találkozol, kik nyiltan, szemérmetlenül dicsőitik saját tetteiket, midőn jóhiszemű vagy épen gyarló felebarátjaik eszén sikeresen túljárnak s azok gyengeségét saját önző céljaikra felhasználják, kik úgy bánnak kevesebb képességgel megáldott embertársaikkal, mint az erősebb vadállat gyámoltalan zsákmánynyával. Számtalanszor találkozol oly elvek hirdetőivel, melyek szerint az egyéni haszonért mindent fel lehet, sőt