Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 5. szám - Kund Samu: A néptanítókat legközelebbről érdeklő 1895. évi kormányrendeletek
152 segély elfogadásától, minthogy ezzel a kormánynak egy bizonyos fokú beleszólási jogot is keilend megadni és így az autonómiának egyik sarkalatos jogáról részben lemondani. — Szinte félek, hogy e téren is megint csak egy keserű csalódás lesz osztályrészünk, és szép, de távolról sem vérmesnek mondható reményünk itt is páraként szétfoszlik majd! Adná isten, hogy csalódnék ! Még több mint két év választ el attól a naptól, mikor a falusi tanító törvényadta jogánál fogva követelheti korpótlékát és igy van még elég időnk a dolgot meghányni-vetni. — De ez a tudat ne nyugtasson ám meg senkit, mert a kérdés nem valami könnyű és nehézkes egyházi kormányzatunk tekintetbe vétele mellett nem oldható meg rövid idő alatt. Epen erre vató tekintetből szólaltam fel már most, a tavaszszal tartatni szokott tanítói gyűlések előtt, nehogy az 1898. évi október 1 -je előbb érkezzék el, mintsem az ügyet tisztáztuk volna. Vegyük fel tehát e kérdést is gyűléseink tárgysorozatába ; váltsunk szót erről a dologról is és kérjük az egyházi hatóságot, hogy erre vonatkozólag ő is kötelező határozatot hozzon, nehogy azok az arnűgy is többnyire csak nyomorgó tanítók a halogatás vagy határozatlanság által ettől a csekély jutalomtól is elessenek, melyet odaadó munkásságukért bizony százszorosán is megérdemeltek és a mely legalább némileg enyhítené az ő anyagiakban való nagy szükségüket. Nitsinger Fülöp. A néptanítókat legközelebbről érdeklő 1895. évi kormányrendeletek. Törvényről nem teszek említést, mert 1895-ben nem lett olyan törvény hozva, a mely a néptanítókat közvetlenül érdekelné. A kormányrendeletek közül pedig, — eltekintve azoktól, melyek taneszközöket ajánlanak, vagy taneszközöket a használatból kitiltanak — következőket sorolhatom fel: 1. A kántortanítói javadalmaknak a tanítói javadalmaktól való elkülönítése tárgyában a vall- és közokt. minisztérium által még 1894. nov. 28 án 39,781. sz. a. küldetett az egyházi főhatóságoknak kormány- rendelet, melyet a múlt évi közleményem szerkesztésekor még nem ismertem, és mely szerint, mivel a kántortanítóknak az országos nyugdíjintézetbe történő felvétele, illetőleg azoknak nyugdíjazása alkalmakor nagy nehézséget képez a kántori javadalomnak elkülönítése a tanítói javadalomtól, és mivel a kántortanítók jogos és igazságos igényének lehető kielégítése s a netáni sérelmek orvoslása czéljából elkerülhetetlenül szükséges, hogy a kántortanítók díjlevelében, hiványában, szóval alkalmaztatására vonatkozó okmányában világosan és félre magyarázást nem tűrő módon ki legyen tüntetve, hogy javadalmából mily összeg a tisztán tanítói és mily összeg a kizárólag kántori illetmény, felkéri az egyházi főhatóságot haladéktalan intézkedésre, hogy az üresedésbe jött kántortanítói állomások betöltése alkalmával, a mennyiben külön
