Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 1. szám - Rónay Pál: Százados évforduló
IB Százados évforduló. Szép és lélekemelő ünnepet ült a veszprém-nagy-szőllősi ág. ev. gyülekezet f. évi november hó 24-én, midőn ugyanis templomának százados évfordúlóját ünnepelte meg valódi protestáns búzgósággal s lelkesedéssel. Igen, valódi protestáns búzgóságról s lelkesedésről tanúskodik a hívek ama szép áldozathozatala, melyet e nevezetes alkalomra, szentegyházuk átalakítására hoztak. Daczára a nagyon súlyos csapásnak, mely a nyár folyamán a gyülekezet tagjait érte, — t. i. fele község az emésztő lángok martalékává lön, — mégis közel 2000 frt áldozatot tett, csupán önkéntes adakozás útján a hit és vallás szent oltárára. Melyből azután a 7 változatú régi orgonát 10 változatú elő- játszósra változtatta át. A padlást díszes menyezettel cserélte fel ; a gyalogjárókat háromszínű czementlapokkal rakatta le; új padokat állíttatott be; oltárt, karzatokat s az egész templom belsejét meglepő csínnal s ízléssel kifestette. Egyes nemesszívű adakozók még értékes ezűstgyertyatartók s szent edényekkel ékesítték fel az úr oltárát, valamint két csinos üvegcsillárral diszíték a templomot. (Egy harmadik már volt.) Szóval elmondható: „A régiek elmúltak, mindenek megújultak.* A gyülekezet lelkes búzgóságán s áldozatkészségén kívül, e szép és dicséretes siker elérésében nagy érdeme van e gyülekezet lelkes, búzgó s fáradhatatlan tevékenységű ifjú lelkészének. Az ünnepély következőleg folyt le: Beharangozás közben a lelkészi kar, élén főtisztelendő Gyurátz Ferencz püspök úrral, a lelkészlakból a torony elé vonult, kezükben tartva az oltári új szent edényeket. Itt a kántor-tanító vezetése mellett a már előre felállított gyermekkar rázendítő : ,.Im ma az egész égbolt Mikint mosolyg s ragyog! Oh mert az úr szerezte Nekünk e szép napot. Azért e napot ne feledd, Mutasd be tisztán szivedet; Szenteld meg, Szenteld meg buzgón ez ünnepet!.. Erre a gyülekezet felügyelője Tek. Barcza Béla úr sikerült, szép beszéd kíséretében átnyujtá a templom kulcsát főtisztelendő Püspök Urnák, ki azt viszont ékes szavakban foglalt beszéddel nyujtá a gyűl. lelkészének, hogy azzal a templom ajtaját felnyissa. Ez megtörténvén, megkezdődött a templomba vonulás, elől a lelkészi kar, utánuk a tanítók s a gyermekkar ; azután a presbytérium és az útczát elözönlő sokaság. A rend fentartására 14 fiatal agyháztag ügyelt, kiknek a példás rendet fentartani sikerült is. Bevonulás alatt megzendűlt az új orgona erőteljes s kellemes hangja, melynek kíséretével nagy lelki örömmel zengé el a gyülekezet a 209-ik éneket: Örülj mi szivünk, mikor ezt mondják, a templomba megyünk. Ezútán következett; oltári ima és alkalmi igeolvasás Kalmár Pál kertai lelkész által.
