Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 4. szám - Tartalomjegyzék

no

Vér és köny öntözte Bús mezőit.

Jobb, kebleden A sír nekem,

Hazám! mint élnem más helyen.

Égen csillag, fü a réten

Nincs annyi, mint hired, már régen,

Magyarország, dicső anyánk!

Nem oly drága tenger gyöngye,

Mint bánatod elsírt sok könnye, Melytől fiaid liervadánk.

Könytől, hírtől fényes,

Keserű és édes A te múltad.

S bár útad itt Száz búra vitt:

Erőd a jog volt és a hit.

A hit, az ég szép virága,

Az Evangyéliom világa

Nyílt s fénylett benned, drága hon.

A vallás gyümölcse termett: Romlatlan erkölcsöd, oh nemzet,

E kősziklád, tíz-századon.

Istenért! Hazáért!

Krisztus Egyházáért Édes, élni;

Halni, dicső —

Ma visszája

A szentemlékű múlt idő.

A kegyelem Istenének Ezreknek ajkán zengjen ének, Egygyéforrt szívek zengjenek!

Szálljon énekünk fel s messze, Apáink sírját megrepeszsze,

Hogy velünk örvendezzenek.

Isten ! mi, te néped