Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 2. szám - Tárcza

budapesti kerepesi temetőben örök nyugalomra kisérte oly impozáns gyászkiséret, oly fenséges részvéttel, minőt Magyarország még aligha látott. Torinóban Veress József orosházi evang. lelkész mondott felette ódái emelkedettségü imát; Budapesten Sárkány Sámuel bányakerületi püspök és Horváth Sándor budapesti lelkész adtak szavakat az ország és evang. egyházunk kimondhatlan fájdalmának.

Az utolsó hőse esett el benne a szabadságnak, ki ezért lelkesedni, élni, fáradhatlanul munkálkodni és szenvedni tudott. Nem halt ki vele a szabadság elve, él az tovább és élénk küzdelmet folytat az állam- hatalom mindenhatósága legkiváltkép pedig tömérdek igaztalanságai s a társadalomban kiélesedett ellentétei ellen. De ezt a harczot nem hősők, — szomorú de való — elvetemedett gazemberek folytatják. Mert a kiket szellemi miveltség eszmék és nemes erkölcsök légkörébe felemelt, azok érzik, hogy az eszmék az építés kora még nem érkezett el; a mindennapi élet gondja foglal el mindenkit; azok pedig kik csak testi fájdalmát érzik a szabadság hiányának az érzéki nyers erő vad eszközeihez nyúlve a rombolás, pusztítás, gyilkosság undok örvényére lépnek. A munkásosztály lázong, elégedetlenkedik, egyes rajongó híveit az államhatalom s társadalmi rend ellenségeinek borzasztó merényletekre ragadja a szabadság utáni vágy erkölcstelen elfajulása. A fran- czia köztársaság elnökét Sadi Carnot-t egy Caserio Santo nevű anarchista junius 25-én Lyonban meggyikolta. Egész Európát megrendíté e rémhír, megrendíté de alig nyitotta fel azok szemeit, kiknek mélyebben s távolabb kellene látniok, mint a mindennapi élet poros országútján izzasztó munkában foglalatos nagy tömegnek. E vérlázító gaztett azon áramlatnak nyilatkozása, mely mint lappangó tűz feltartóztathatlanúl terjed lábaink alatt, melynek czélja lerombolni az államhatalmat, az egész társadalmi rendet, mely mind azokkal, kik a hatalomban nem részesek kíméletlenül, kegyetlenül, igazságtalanéi bánik.

Mert az idők fuvallata koronként valóban visszataszító dolgokat tár fel azon férfiak életéből, kiknek kezébe ezrek, sőt milliók anyagi érdekei vannak letéve. Francziaországban a Panama botrány, mely a világhirü Lesseps nevét borította homályba, Olaszországban Crispi viselt dolgai, nálunk előkelő pénzintézetek, nagyszabású iparvállalatok kebelében felmerült hűtlenségek, sikkasztások esetei az emberek becsületessége iránti hitet és bizalmat alapjaiban rendítik meg. Ma itt követ el egy köztiszteletben álló egyén öngyilkosságot, holnap amott tartóztat le a bíróság egy férfiút, kit mindenki vagyonosnak s becsületes embernek ismert. És midőn e hireket olvassuk, borzasztó kétségtől megdermedve kérdezzük: kiben lehet tehát megbízni. Égy látszik,

mintha ez a szó becsület és jellem üres fogalom volna, melynek megvalósulása nincs, nem található sehol a földön.

Hazánk evangélikus egyházának épülete is erős rázkódást szenvedett az elmúlt évben. A dunáninneni egyházkerületben mondhatni nyílt lázadás ütött ki. A nemzetiségi izgatok évek során át folytatott