Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 6-7. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Luther Márton

Azért édes uraim fogjatok hozzá a munkához, melyet Isten köve* tel tőletek, melyet tenni hivatalotoknál fogva kötelesek vagytok, vigyétek véghez a mire az ifjúságnak szüksége van, melyet sem az egyház, sem a világ nem nélkülözhet, Sajnos, elég sokáig tévelyegtünk, romlottunk a sötétségben, elég sokáig voltunk német vadállatok. Használjátok már egyszer az értelmet is, a melyből Isten lássa, hogy a vett jókért háládatosak vagytok s más országok is észrevennék, hogy mi is emberek, férfiak vagyunk, kik vagy tőlük tanulunk valami hasznosat, vagy őket tanítjuk valami üdvösre s azt akarjuk, ho^y a világ a mi munkánk által is javuljon. Kn a magamét megtettem, én Németországnak szívesen adtam tanácsot s rajta örömest segítettem volna. \ annak a kik megvetik, fel sem veszik hü tanácsomat, azt gondolják, hogy mindezeket nálam jobban tudják. Ezt én megengedem. Elhiszem hogy mások jobban tudhatják, mit kellene tennünk; de mivel ezek a mások hallgatnak, én szólok s úgy a hogy' tudok. Mindig jobb erről bármi ügyetlenül beszélni, mint hallgatni. Reményelem, miszerint Isten felébreszt nehányakat s jó akaratú tanácsom nem hull a porba s ezek nem azt nézik ki beszél, hanem magáért az ügyért cselekesznek.

Azoknak, kik Németországban iskolákat szeretnének felállítani, nem kell azt sem feledniük hogy sem költséget, sem fáradságot nem szabad kímélniük hogy különösen a nagyobb városokban könyvtárakat, nyomdákat állítsanak. Merthogy az evangeliom megmaradjon, ki kell nyomni s a könyveket be kell kötni. Ezt pedig- nemcsak azért kell tenni, hogy a kik az egyházi s világi hatalom élén állanak, olvashassák s tanulmányozhasák, hanem azért is, hogy az evangélium megmaradjon s a nyelvekkel s művészetekkel együtt el ne vesszen. Ebben Sz. Pál is szorgalmaskodott. Thimotheusnak (I. ev. IV. 13.) megparancsolja, hogy legyen figyelmes az olvasásban, hogy a könyveket, különösen pedig a pergamentet, melyeket Troásban Kárpusnál hagyott hozza magával. így tettek minden országok, a melyekben valami nevezetes történt; Izrael népe pedig Mózes munkáját, a törvények könyvét a Leviták őrzésére bizta s a frigy-ládába tette. Akinek a törvényekre szüksége volt, leíratta a levitákkal. Ebből látjuk azt, hogy Isten a levitáknak más foglalkozásuk mellett azt is meghagyta, hogy a könyveket őrizzék és reájuk vigyázzanak, E könyveket szaporította s jobbította, Józsua, Sámuel, Dávid, Salamon, Ezsaiás, s utánuk még több királyok és próféták. így keletkeztek az ó testamentum! szt. könyvek, melyeket soha sem állíthattak volna össze s nem őrizték volna meg, ha Isten őrizetüket meg nem parancsolja. E példára alapítottak a szerzetekben és a klastromokban is könyvtárakat. Milyen kár volt, hogy a szerzeteket nem utasították arra is, hogy könyveket s kéziratokat szerezzenek, akkor a midőn még könyv s ember elég volt. Később — sajnos — any- nyira mentek, hogy a jó könyvek helyett haszontalan barátkönyvekkel a milyenek „Elorista* ,Graccistar „Labyrintus“ „Dornisecure* rakták tele könyvtáraikat; ezeket a könyveket pedig a sátán csupán azért