Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 4. szám - Tárcza
— 139 — megjelent az iskolában, de bizony ez ideig már sok rendetlenség, paj- kosság megesett a nebulók közt. Ez időben még 8—9 éves kora előtt nem igen adták fel a gyermekeket, azért számosán voltak a felsőbb osztályokban megtermett sihederek, kifejlett nagy leánykák s nem egyszer megtörtént, hogy az iskolából hivatták haza a leányt, mert kérői érkezének. A gyermek sereg, mig meg nem virradt, nagy zsongással tanulta napi lec/kéjét. Nyolcz órai harangozásra a tanító ui ral az erősebb gyermekek a templomba vonultak, mely után elmulaszthatlanul ének s imával kezdődött s végződött a tanítás, vagy is az akkori kifejezés szerint: a leczkéztetést a tanító a testamentomosoknál kezdte, ezek helyeiken olvastak ; már ez alatt a katedrához kirukkoltak sorba a bibliások, gyakorló olvasók szótagolók és betűzök, — ezek voltak a tulajdonképpeni ábécések, A tanító úr leczkéztetés közben a katedrára nagy halmazzal helyezett tollakat vágta művészi ügyességgel; minden tollon Ott volt birtokosának neve, hogy valami módon a kiosztásnál ki ne cseréltessék. Ez a leczkéztetés majd két órán keresztül tartott. Követ, keztek nyomban a napok szerint kitűzött tantárgyak : káté, ének, bibliai történetek, földrajz, hazai és világ történet s más egyebek kikérdezése s magyarázása. Végre Íráshoz fogott a gyermek sereg. Egy árkus papiros négyrét összehajtva, megvonalozva képezte az irkát. Tanítónk osztotta ki az általa kaligrafikusan irt formulákat s büszkék voltunk reá, ha ügyesen letudtuk másolni. Irtunk kettős és egyes vonalokra, még pedig meglehetős sikerrel. A délelőtti iskola végeztével, a zordonabb téli napok alkalmával az iskolásoknak majd a fele benn szokott maradni a tanteremben ; a filiákról jövők pedig teljes számmal. Ilyenkor aztán az éléstár kikutatásához fogott minden kéz. Az éléstár állt egy vászon tarisznyából, hol a taneszközök : könyv, papiros, toll, palatábla, grifli barátságosan vegyült az illatos kolbász, szalonna töpörtő avagy prósza közé. Szép békességben megfértek ezek egymás mellett; ha ugyan, ami legtöbbször megtörtént a zsíros falatok az irományokat, könyveket egy kissé bepiszkolták, kitörödött volna e csekélységgel; azért ugyan nem akadt ám tel a világ kereke. Képzelhető az illatár. mely ilyenkor az iskolákat elárasztá! Megvoltak az akkori népiskolai élet szórakozásai és mulatságai talán jobban, mint most. A karácsonyi sz. ünnepek közeledtével a tanítói lak konyháján egy hamar a katlanból nem igen aludt ki a tűz. Ostyasütéssel foglalkozott a tanító úr családja. Több ezer ostya sűttetett kék, sárga, zöld, fehér és piros színekben. Ezeket a gyermekek a czintányérokban házról-házra, utczáról-utczára hordozták, beállítva a családokhoz, — és egy alkalmi vers elmondása után, — mely vers az ostya színei által Krisztus szenvedését és halálát parabolázta, — az illető családfőnek nyujtatott. Ezt a hívek igen kedves adományul vevék, melyért ők is
