Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 4. szám - -p -f.: Az önképzésről
alapos megismerése. A tiszta és okos beszéd, és emellett némely élő nyelvben való jártasság mérlege az ifjú míveltségének. Socrates is azt mondá egy ifjúnak; „Beszélj előttem, hadd lássalak!“ — A nyelvek tanulása a legkönnyebb is minden tudományok között, mivel ez főleg csak az emlékerőt igényli; de egyszersmind legjobban fejleszti azt, Örömmel jegyezhetjük meg, hogy mi — született magyarok — nyelvek tanulására s bármely nyelv tiszta kiejtésére kitünöleg rátermett nemzet vagyunk, mely tulajdonsággal kevés más nemzet dicsekedhetik. A megtanult nyelven, de főképen anyanyelvén, olvasson azután az ifjú minél többet, az olvasás lévén ismereteink gazdagítására a legszélesebb út. Szükséges azonban tudni, hogyan lehet legkevesebb idővesztéssel s fáradsággal, és legtöbb haszonnal olvasni. Mert nem a sok, hanem a czélszerű olvasás a fődolog. — A mely könyvet olvasni akarunk, ismerkedjünk meg először is annak külső és belső szerkezetével. Olvassuk el tehát teljes czímét, előszavát, (ha ilyen van) és tartalomjegyzékét; ez által előleges tájékozást nyerünk a könyv tartalmáról s a szerző czéljáról. A könyveket soha se olvassuk oly czélból, hogy ellenök mondjunk, de oly indulattal se, mely mindent elhisz, és a szerző szavára megesküszik; — de oly szándékkal se, hogy társadalmi érintkezéseink alkalmával olvasottságunkkal kérkedhessünk: hanem olvasunk azért, hogy tanuljunk, hogy gondolkodjunk és Ítélő tehetségünket fejleszszük. Olvasás közben ügyeljünk a tartalom mellett a nyelvre s az előadásra, vagy a stílusra is. — Kapcsoljuk össze az olvasással az elmélkedést, mert a puszta olvasás nem hat az elmébe. Olvassunk figyelemmel, aztán gondolkozzunk a fölött; miért mondja ezt vagy azt a szerző, s miért épen úgy és nem máskép. Igyekezzünk felfogni a könyv fő eszméjét, melyet a szerző tárgyalni akart; kisérjük azt az egész munkán által minden elágazásaiban s lessük ki, hogyan sikerült azt a szerzőnek kivinni. Ily eljárással többet fogunk olvasni egy könyvben, mint a figyelmetlen s fölületes olvasó százban. Egy nap se múljék el, melyen valami szépet s hasznosat ne olvastunk legyen. Ez legyen elve a tanuló ifjúnak s ne feledje ezt utóbbi életében se, bármely foglalkozást űzzön is Jövödelmének bizonyos részecskéjét áldozza évenként könyvekre s általában az irodalomra. Egyedül ez óvja őt meg az elpóriasodástól. A könyvolvasás a legnemesebb, leghasznosabb és legkellemesebb foglalkozások egyike. Mert mily boldogság a minden időbeli legnagyobb elmék társaságában lenni, halhatlan munkáikat csudálni és a nyájas velök-társalgás által legszebb érzelmeiket, gondolataikat, ismereteiket, — e sok évi gondolkozások és tapasztalások gyümölcseit, — könnyű munkával sajátunkká tenni. Olvasás adja az embernek a legártatlanabb gyönyört; betölt szivünkben sok ürességet tova űzi tőlünk az unalmat, és elvon bennünket a rút önzés ártalmas törekvéseitől. Olvasás által haladunk együtt a kor szellemével. *- 89 —
