Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 9. szám - Bognár Endre és Berzsenyi Jenő: A dunántúli ág. h. evang. egyházkerület népisk. bizottságának évi jelentése

— 248 —

7., A költői formát tekintve az egyházi ének az alanyi költészet érzelmi és értelmi csoportja, az óda és tanköltemény között középen áll. Legmagasztosabb alakja a hymnus, de vallásos tartalma a dal közvetlen érzelmével és egyszerű, keresetlen alakjával is kifejezhető.

8., Nyelvezete biblikus, egyházi, költői nyelv, ment a dagálytól és száraz oktató hangtól; egyszerű, nemes, tiszta, világos, könnyen érthető népies nyelv, mert csak ezzel válhat az ének az egyház és a nép közkincsévé.

9., Szerkezetét tekintve legyen az egyházi ének rövid, velős; nem szerteszét csapongó, hanem egységes, logikus és kerekded. Minden versszaknak, de különösen az utolsónak magában is befejezett gondolata legyen. A verssorok és mondatok vége lehetőleg összeessék, hogy más sorba ne kelljen átvinni a mondat értelmét,

10., A versmérték a dallam mértékének megfelelő legyen, s e mellett hangsúlyos magyar verselésünk az ütemes beosztást is megkívánja.

11., A dallamok közül a szebbek, ismertebbek veendők fel. Luther inkább gyengébb énekeket jó dallamokkal kiván látni az énekeskönyvekben, mint megfordítva.

12., Túlnyomóan német származású dallamaink mellett az eredeti magyar, husszita, lengyel és franczia dallamokat kell kiválóképen felkarolni.

13., Az új énekeskönyv szerkesztésénél nem csak a nyilvános templomi istenitiszteletre, hanem a házi és magán áhítatra, iskolára, gyámintézetre, szórványra is tekintettel kell lenni.

14., Mind a mellett, ne az legyen a fődoíog, hogy minden kigondolható esetre legyen ének és a tartalomjegyzék a rubrikák tömkelegé legyen; hanem, hogy minél több ihletett hymnus, bűnbánati ének, megnyugvást, vigasztalást, szeretetet és bizodalmát zengő vallásos dal foglaljon helyet a gyűjteményben. Casuistika és poésis nehezen férnek össze. Az egyházi ének feladata általános hangulatkeltés az egyházi beszéd részletező tartalmához.

15., A dallamok hangjegyei is közlendők, az eredeti szöveg fölött és pedig lehetőleg négy hangulag.

17., Régebbi énekeink szerzői is megemlítendők életrajzi és egyháztörténeti adatokkal.

18., Az új énekeskönyv kétféle alakban adassék ki, nagyobb alakban öregebb nyomással az öregek, és kisebb betűkkel tetszetősebb kiállításban az ifjak számára.

19., Az új énekeskönyv tartalma a szerzők és átdolgozok neveinek elhallgatásával először próbafüzetben bocsátandó az egyház bírálata alá. Tekintélyes szakértőket külön is fel kell kérni a bírálatra.

20., Az új énekeskönyv behozatala ne azonnal és kényszerítéssel történjék, hanem először csak magán áhítatossági és iskolai könyvül ajánltatván és egyébként is felhivatván reá a figyelem, maga hódítson