Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 1. szám - Hogyan lehetne a kézügyességi oktatást (fiúkézimunkatanítás) hazánkban meghonosítani?
6 Hogyan lehetne a kézügyességi oktatást (fiúkézi- munkatanítás) hazánkban meghonosítani ?*) Hogy Magyarország ezen a téren hátra nem maradhat, az természetes; csak az a kérdés, hogy mi volna legelső teendőnk? Erre vonatkozólag sok évi tapasztalás alapján azon elv igazságáról győződtünk meg, hogy az ember csak a megfelelő, helyes korlátok között fejlődhetik mesterré Épen azért, egyelőre egészen eltekintünk valamely nagyszabású terv készítésétől s csak szűk körre s csupán két munkanemre szorítkozunk, de azon kívánsággal, hogy ezek aztán behatóan műveltessenek. Továbbá közvetlenül a svéd és német törekvésekhez akarunk kezdetben alkalmazkodni, mivel tudjuk, hogy ily módon idővel nálunk Magvaror- országon is ki fog egy saját, a gyakorlatból s a hazai viszonyokból kinövő kézimunka-tanítási rendszer fejlődni. Mert azon módszertani alapelvek, melyek szerint a kézimunka tanítandó, minden kulturállamban ugyanazok. — csak a munka végeredményének, a készítendő tárgyaknak, a mintáknak kell az egyes országok sajátlagos viszonyaihoz alkalmazkodniok: ezek azonban csak sok évi gyakorlat alapján állapíthatók meg helyesen. Mindenütt, ahol eddig megfordított módon jártak el, vagyis ahol először mintákat és rajzokat készítettek, idővel a tapasztalás alapján annak belátására jutottak, hogy a teljesen megfelelő mintáknak, a kézimunkával való sokévi foglalkozás alapján a népjellemből kell kifejlődniök. De épen azért nem is habozunk erre vonatkozó törekvéseinknek mintegy kiindulási pontjáéi a svéd mintasorozat egyes megfelelő tárgyait átvenni és nálunk is meghonosítani. Ilyen módon minden bizonynyal gyorsabban és biztosabban jutunk majd egy magyar mintasorozathoz, mintha néhány ország példájára, mi is tisztán elméleti álláspontról indulnánk ki s a sok évi vitatkozás miatt a tulajdonképeni alapvetéshez sem juthatnánk. A nézetünk szerint igy átveendő, megfelelő minták képezzék aztán azon mustármagot, a melyből idővel a magyar kézimunkatanítás élőfája ki og fejlődni. Amint egyelőre csak két munkanemre szorítkozunk, épen úgy kíváujuk azt is, hogy a kézügyességi tanítás kezdetben csak a népiskolák felső osztályaiba, a polgári és középiskolákba s valamennyi benlakással összekötött nevelőintézetbe vezettessék be. Csak későbben, ha a kisdedovók a Fröbel-féle foglalkozással általánosan el lesznek terjedve hazánkban, csak akkor, ezen foglalkozásnak mintegy folytatása gyanánt, lehet a kézimunkát a népiskola alsó osztályaival is megkezdeni s rendszeresen folytatva s a tantervbe szervesen beillesztve az egész tanítás középpontjává tenni. Ez ama végczél, melynek megvalósítására törekednünk kell, ez a kézimunka-tanítás azon ideálja, mely szemeink előtt lebeg. Mi hosszú tapasztalataink alapján már ma könnyen szolgálhatnánk egy erre vonatkozó részletes tervvel; de minek? hiszen az úgy is csak a papiroson léteznék! Azért csak a végczél megjelölésére szorítkozunk, s egyelőre arra fektetjük a *osúlyt, amit kezdetben, minden körülmények között, mintegy az egésznek alapja gyanánt nemcsak meglehet, hanem meg is kell tennünk. *) Schranz Mihály és Bűn kér Rajdnárd „A kézügyességi oktatás íejlődési története“ czimű könyvéből.
