Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 2-3. szám - Necrolog - Nyilttér
74 Felhívás azon pályatársakhoz, kik 1869. évben végezték be a soproni ev. tanítóképző intézetben a tanfolyamot. Kedv es Barátim ! A mai kort méltán nevezhetjük a „jubileumok“ korának. Ma a hatalmas császárok, — királyoktól lefelé a legutolsó kézművesig jubilál mindenki — állásához méltó, fényes vagy szerény körben. Ma már mi — „a nemzet napszámosai“ — is odáig jutottunk, hogy 25 ezer főből álló táborunkkal tekintélyes nyomatékkai bírunk a nemzet mérlegében. Itt-ott bizonyos hivataloskodási éveink után ma már minket is jubilálnak. Jelen soraim által azonban nem azt akarom, hogy mi mások által jubiláltassunk, hanem, hogy összevetett vállal mi magunk jubiláljunk ez év junius havában Sopronban. Jöjjünk össze e hónapban lehetőleg mindnyájan, kik még életben vagyunk és 25 éves találkozásunk emlékére tegyünk némi alapítványt a soproni ev. tanítóképző-intézet számára, — akkor, élő szóval meghatározandó czimen. Szívleljétek meg tehát Kedves Barátaim jelen őszinte felhívó soraimat és közöljétek velem — akár személyesen, akár e b. lap hasábjain — elhatározó szándéktokat. Ha azután a megvalósulás stádiumába fog jutni e felhívásom, úgy ez évi junius hó utolsó napjainak egyikét bátor leszek kitűzni az összejövetelre megjelelvén a találkozás helyét s 25 éves jubileumunk programmját. Különben pedig nagyon lekötelezne bármelynek is, ha e tekintetben közölné velem a kivitelre vonatkozó saját nézetét és véleményét. Fel tehát Kedves Barátim ! Csináljunk egy jó napot 25 évi elválásunk után újólag leendő találkozásunkkal, és tegyünk le egy parányi épületkövet ág. ev. néptanító képzésünk szent tuskulanumához ! Időnk még van elég, sziveskedjetek ez ügyben nyilatkozni. Kapi, 1894. január 30. Szerető barátotok u. p. B.-Markota (Győrmegye). Bándy János, ev. tanító. Nyílt kérdés. Olvastattam egy fiúval. Hibásan olvasván egy szót, felszólítottam, hogy olvassa azt a szót még egyszer. Elolvasta, de megint hibásan. Újra felszólítottam, hogy a hibásan olvasott szót olvassa el még egyszer. A fiú nem olvasott. Kérdeztem, miért nem olvassa. Nem felelt. Biztattam; mindent elkövettem, hogy olvassa az illető szót még egyszer. Nem tette. Ráparancsoltam vagy tízszer. Nem engedelmeskedett. Megvertem; nem használt semmit. Végremivel sírása által a tanításomat zavarta kiállítottam az ajtó elé. S csak miután egy fél óra hosszat kinn állott volt, s behívtam, akkor engedett felszólításomnak. Ki magyarázza meg e dacz psychologiai alapját ? s ki tanácsolhatna alkalmas eszközt, hogy ez a hosszadalmas procedura feleslegessé váljék? L.
