Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 1. szám - Eöri: 1894.

— 4 —

le vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ülteted;

Oh halld meg, csüggedó'k reménye,

Midőn lelkem sóhajt feléd.

Miként az illat, száll föl hozzád,

Az égbe, es dó' sóhajom:

Oszlasd el homlokom borúját.

Kisérj áldással utamon.

Kovács Sándor*.

1894.

Korunk a haladás kora. Az emberiség hatalmas lépésekkel halad előre; az ipar, a kereskedelem, a tudomány és művészet rohamosan fejlődik, s az ember lázas sietséggel építi a felvilágosultság, a műveltség díszes csarnokát. Napról napra szemlélhetjük a haladást: új és új intézmények keletkeznek s a hangyaszorgalommal dolgozó ember új meg új találmányokkal lepi meg a bámuló világot. Ha atyáink feltámadnának, nem ismernének a világra s az ember is, midőn az új év küszöbén visszapillant a letűnt évre, önelégülten s bizonyos csodálkozással mondja el, hogy mégis csak sokat tettünk az év folyamán !

S mégis, az ember mind ennek daczára nem elégedett, nem boldog ! Nem találja fel magát a világban, nem találja igazán örömét a haladásban. Bizonyos idegesség uralkodik rajta, a mely sokszor megmagyarázhatatlan tettekre ragadja. Társaiban nem bizik, az adott szónak nincsen előtte értéke, s a sok ember között ritkán talál olyat, kihez ragaszkodni, kit szeretetével körülvenni tudna. S a bizalmatlansággal társul rendszerint a gyülölség, az irigység is, mely ás- kálódásokra vezet s a birvágy, mely a legszentebb után is kinyújtja szennyes kezét.

Az emberek nagy része elégedetlen a sorsával, boldogtalan, lelkileg beteg. Erre mutat az öngyilkosságoknak hosszú, szomorúságra hangoló sorozata, mely naponként gazdagabb lesz. Erre mutat az a számtalan merénylet, melyet úgy egyes emberek, mint különféle társulatok követnek el a közjóiét és a személyes biztonság ellen.

Mi az oka ezeknek a tarthatatlan állapotoknak ? Az, hogy hiányzik a fiúkban az apák hite! Az a hit, a mely az egész életet át