Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Tárcza
— 302 — De ez az idézett királyi mondás olyan értelemben hami s, hogy mindenki a saját módja szerint juthat az Atyához. Krisztushoz számos út visz, Krisztustól az Atyához csak egy. VI. Máté 7 r. 3 v. „Miért nézed pedig a szálkát, a mely vagyon u te atyádfiának szemében, a gerendát pedig, mely a te szemedben vagyon, nem veszed eszedbe ?“ Másban utálod a vétket, miért szenvedheted mégis magadban ? VII. Fii. 1 r. 23 v- „Kívánok elköltözni, és lenni a Krisztussal, mert az mindennél jobb“. Némely ember azt képzeli magáról, hogy vágyódik a menyország után, holott csak az életét unta meg. Csak azért szeretné itt hagyni a földet, mert megunta a szenvedést. De nem vágyódik a Krisztus után. A keresztyénség lényege a Krisztus után való vágyódás. Azért vigyázz, nehogy csalódjál. A menny ajtaja megnyílik előtted és ez a szózat hallatszik : „Ez a menny, a boldogság hona, de Krisztus nincsen itt“ Ha te ennek daczára be akarsz lépni, úgy nem vágyódol igazán a mennyország után. Azt kell mondanod : „Ha Krisztus nincsen itt, legyen a menny még oly szép, én nem megyek be, mutassátok meg. hol van a Krisztus, én oda megyek“. Szóval a keresztyén vágya a mennyország után nem egyéb, mint a Krisztus után való vágyódás. VIII. Zsid. 4 r. 11 v. „Bémennek az én nyugodalmamba“. Jó lesz egykoron megpihennünk az élet fáradalmaitól. De váljon igazán jó lesz-e örökké nyugodni? Nem fogjuk-e megunni magunkat? A mennyben nem kell dolgoznunk, ott mindég ünnep lesz, nem válik-e ez egyhangúvá ? Itt a földön a folytonos ünneplés, szakadatlan pihenés terhűnkre volna ? Nem így lesz-e a mennyben is ? — Ez az okoskodás helytelen. Mi az unalom ? A múló órákra való figyelés. Mivel a mennyei élet tartama végtelen, azért az üdvözültek az idő múlandóságára nem is gondolnak. A boldogság órái gyorsan múlnak, azt se tudom hogyan. A túlvilágon legfeljebb az elkárhozottak tartják az időt hosszúnak. Ok unatkoznak és ásítoznak, ha ugyan nem kell mindig ordítaniok és fogaikat csikorgatniok. Az üdvözöltek azonban boldogok, azt se tudják hogyan repülnek el az évezredek. De hát valóban nincsen teendőjük? De igen van. Isten trónja előtt állanak, elmerülnek az Istenség nézésébe és sohasem elégesznek meg a látással. S mivel „a szívnek teljességéből szól a száj“, dicsénekeket zengedeznek örökkön-örökké. IX. II. Kor, 12 r. 2 v. „Elragadtatott volt a harmadik égig“.
