Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Delta: Ezer év mese költése
— 290 — „Magyar Mese- és Mondavilág“ czimü öt kötetre tervezett iro dalmi vállalata és abból megjelent az első füzet, a kitűnő érdemű szerző tájékoztató soraival, a melyből megtudjuk, hogy Benedek Elek terve megírni a magyar nép mesemondó hangján a létező és ma még meglelhető meséket, mondákat és regéket és pedig megírni a honfoglalás ezer éves ünnepére a szinét-javát ama meséknek, mondáknak és regéknek, amelyeket a magyar nép költő tehetsége ezer évnek leforgásán teremtett. Már ez a hazafias vállalkozás maga is különös méltánylást érdemel. Azt a bámulatos szorgalmat pedig, arnelylyel ezeket az ország minden zegében-zugában a nép ajkán élő vagy a különféle gyűjteményekben és folyóiratokban szétszórt és egyszersmind ezekben a vaskos kötetekben eltemetett meséket, mondákat összekereste, összegyűjtötte és csinos nyelvezettel újra megírta, eléggé méltányolni alig lehet. De én még ennél a hangya-szorgalomnál is jobban bámulom Benedek Elek ügyességét és finom érzékét ezeknek a különböző, egymástól évszázadok által elválasztott korszakokból, az ország legtávolabb vidékeiről származó és az ottani nyelvszokásokkal és felfogással elénk állított meséknek és regéknek egyöntetű, élvezetes feldolgozása körül. Annyira óvatos, any- nyira vigyáz, hogy ezeket az eredeti népköltészeti alkotásokat ki ne forgassa eredeti jellegükből, hanem meghagyja azokat eredeti üdesé- gükben. Ha talán hasonlattal élhetünk, akként lehetne jellemezni Benedek Elek meseirását, hogy abban a csokorban, amelyet mese-gyűjteményében nyújt, csak a kötés művészi, a virágok ellenban eredeti üdeségükben megmaradtak, amint azok a mezőn találhatók. Nem olyan szalon-mesék ezek, a milyeneket külföldi rossz könyvek révén nálunk is, sajnos, különösen a külföldi nevelőnők terjesztenek gyermekeink között, amely mesékben csak paraszt figurák vannak, de azoknak gondolkozás módja, Ízlése tiszta urias és olyan mesterségesen készített gyermekjátékszerek. Benedek Elek nem közöl egyetlen ilyen művészileg előállított mesét, regét vagy mondát. Ezek mind a nép ajkán termettek önmaguktól. Nincs szerzőjük, jobban mondva szerzőik ismeretlenek. Erről tanúskodik ennek a nagy vállalatnak már megjelent első kötete, melynek teljes czíme „Magyar Mese- és Mondavilág. Ezer év meseköltése.“ Ez a kötet 500 lapra terjedő kötet 60 mesét tartalmaz, melyeknek a czimei a következők; „A csodaszarvas“ (A magyarok őseredetét magában foglaló történeti monda), „Az égig érő fa“, „Szép czerczeruska“, „A fekete havas“, „Erős János“, „Szép Palkó“, „A vitéz szőcs“, „Az aranyszőrű bárány“, „Babszem Jankó“, „A szalonna-fa“, „A csoda-óra*, „Rózsa királyfi“, „Bolond Istók“, „Mirkó királyfi“, „A béka“ (Az aranyhaju tündér királykisasszony), „Fekete ország“, „A vasorru bába“, „Az aczél- gyűrü“, „A király nyulai“, „Hammas Jutka“ (A rossz fonóból lett királyné), „A szegény ember hegedűje“, |„Az arany köles“, „A kicsi bojtár“, „A Szerencse és Áldás“, „Krisztus és az oláh pap“, „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő baraczk“, „Vár és forrás“, „A lompos medve“, „A csonka torony“, „Krisztus és a fösvény asszony“, „Az isten
