Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Bancsó Antal: Jézus példázatai
— 271 — régin már tudtak, sőt a tovább haladás sokkal biztosabb, nagyobb és szembetűnőbb leend. Miután ezen elmondottakról magam tényleg már meggyőződtem, mert egy éve már, hogy a Jankó-zongorát művelem, befejezem czikkemet avval a kívánsággal, hogy a szülők, a kik leikükön hordják gyermekeik neveltetését, ne kínozzák soká a régi zongora fárasztó, alig megtanulható dolgaival, melyek szorgalmas és lelkiismeretes gyakorlás mellett sokféle görcsös betegségek szülőokai lehetnek, hanem kövessék azt, a mely jó és ez élsz erű. Mert bizonyos, a ki az új zongorával egyszer megismerkedett, a régin többé soha nem fog játszani, felismerve az új zongora előnyeit.*) ifj. Kapi Gyula, egyházi karnagy. Jézus példázatai. A szívtelen szolga. Máté 18. 23—35 vA szívtelen szolga példázata előtt, a 15-ik verstől fogva arra oktatja Jézus taaítványait, miként viseljék magokat azon embertársaik iránt, a kik ő ellenük vétkeznek. Etanításában ruházza követőire — a 18-ik versben foglalt kijelentésébe-n — a kötés és oldás hatalmát. Jézusnak a tanítása indítja Pétert — a 21-ik versben — annak a kérdésnek felvetésére; „Uram, megbocsássak-e atyámfiának, valamennyiszer ellenem vétkezik? Megbocsássak-e hétszer? Az Írástudók azt tanították, hogy háromszor kötelességünk megbocsátani felebarátunknak, negyedszer már nem. Péter tehát méltán hihette, hogy nagyon sokat mond, ha azt mondja, hogy hétszer megbocsássunk felebarátunknak. Jézus azt feleli; „Nem hétszer csak, hanem hetvenhétszer is“, — a minek értelme az, hogy kötelességünk megbocsátani felebarátunknak mindannyiszor, valahányszor csak ellenünk vétkezik. Jézus azonban jól ismerte az emberi szív keménységét, melynélfogva az hajlandó a haragtartásra és boszúállásra s nehezére esik tapasztalt sérelmek elfelejtése és megbocsátása. Azért nem elégszik meg tanácsának és parancsolatának egyszerű kijelentésével. Példázatot mond, melyben a mily szemlélhetően, ép oly szivreható módon állítja elénk a megbocsátás kötelességét, hogy azt szívünkre kösse és gyakorlását hathatósan ajánlja, mert a megbocsátás erénye Isten országa polgárainak egyik legszebb ékessége. A király, a kiről a példázat szól, az Isten. A király szolgái az embereket képviselik. A király számon tartja mindazt, a mit szolgáinak adott, a mivel ők neki tartoznak s időnkint számot vet velük. Az Isten, midőn a tör*) A ki pedig e tekintetben még bővebb tájékozást kivan, szerezze meg »Eine neue Claviatur ven Paul von Jankó* ez. könyvet. Kapható Alexander Rose zenemű kereskedésében 1 frt 20 krért. Becsben, I., Kärntnerring 11. szám alatt. Szives megkeresésekre magam is készséggel szolgálok felvilágosítással.
