Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 10-12. szám - Mohar József: Az erdélyrészi szászok tanítóképzése
— 267 — növénytani oktatás czéljaira is be van rendezve. A kertet csaknem kizárólag az intézet növendékei munkálják, annak daczára lépten-nyomon a lelkiismeretes és szorgalmas gondozás nyomai vonják magukra a szemlélő figyelmét — Ha a jól gondozott kertről, az intézetben látható rendről és tisztaságról szabad a tanítónövendékek szolgalmára, rend-, munka- és hivatásszeretetére általában következtetést vonnunk, akkor a nagyszebeni ev. szász tanítóképzőről e tekintetben csak jót mondhatunk. Figyelmet érdemel az intézet internatusa, a mely családi rendszer szerint van szervezve és az igazgató által — úgy látszik — nagy gonddal vezetve. — Egy-egy szobában annak nagysága szerint 6—8—10—12 növendék lakik egy-egy idősebb növendék (családfő) felügyelete alatt. A szobák tanuló- és alvó-szobák, a mely kettős czéihoz képest általában szükek. A szobák bútorzata egyszerű, de czélszerű. A növendékeknek van egy közös asztala megfelelő számú könyves fiókkal, egy- egy széke, szekrénye könyves polczczal, szalmazsákkal, szalma- és ló- szörvánkossal, téli- és nyári takaróval ellátott vaságya. — Valamennyinek van egy közös mosdószobája, de a folyosókon is vizvezetéki csapok láthatók. — Az igazgatónak a felügyeletben a szobafelügyelők mellett választott senior és inspector segédkezik. — Hosszadalmasnak kellene lennem, ha a felügyeleti jeljárást és szabályzatot részletezni akarnám, jellemzésére csak annyit, hogy minden részletében a szabadabb protestáns szellem lengi át. A napirendről annyit, hogy a felkelés télen fél 7 órakor, nyáron fél 6 órakor, a lefekvés télen-nyáron 10 órakor történik. Felkelés után félórával a napi foglalkozás istenitisztelettel veszi kezdetét. A növendékek az intézet által kellő dij lefizetése ellenében köztartásban részesíttetnek. A köztartást az igazgató ellenőrzése mellett városi polgár vezeti, a ki a növendékekkel étkezik. Ez az ügy azonban ez idő szerint még fejlődőben van, a fejlesztés csaugyan rá is fér. Tagadhatatlanúl sok tanulságos van a szászoknak ez időszerinti egyedüli tanítóképzőjén, benne mégis minden oly idegenszerű, egészében mégis oly kínos hatással van a magyar szemlélőre! Mintha a nagy Németországnak egy kiszakított darabját látná maga előtt, a melyben a német kultúra nagy erdejének egy átültetett plántája tenyészik. — Tenyészik mondom, de nem virul, mert hiszen gyökerei idegen talajba jutottak. — Minden, a mit itt látnak, a német kultúrára emlékeztet s alig valami a magyarra. Ez nem jól van igy, ez nem maradhat igy \ Ha a nagyszebeni „theologisch-paedagogische Seminar“ p aedagogiai szempontból teljesen kifogástalan volna is (pedig a mint láttuk nem az), a magyar államnak leendő polgárai nevelését nem volna szabad nyugodtan az innét kikerült tanítókra bíznia, mert azoknak nincs, nem is lehet érzékük, egy kifogástalan hazafiságú honpolgár szellemi szükségletei iránt. — Az intézet szelleme idegen, azért van a magyar szemlélőre oly rossz hatással. Nem állítom, hogy ennél idegenebb szellemű
