Evangélikus Népiskola, 1894

1894 / 9. szám - Egyesületi élet

— 255 —

véredet feláldozd. Ha ily körülmények közt le kell mondanod valódi kötelességeidről is, ővéid könyek közt is áldani fogják nevedet.

E komoly gondolatok talán zavarják boldogságtól áradozó érzelmeidet, és menynyei hangulatodra tán némi aggodalmak borúját vetik. Azonban komoly a lépés melyre elhatározád magadat s azt akarva, hogy örömöd ne csak tavaszi verőfény, hanem állandó meleget osztó napsugár legyen, sokat kell gondolkodnod a felől, hogy jövödet minden tekintetben szilárd alapra építsed. E gondok ne lankaszszák hangulatod vidámságát, hanem tömör magvat képezzenek annak ragyogó felhőiben. Minél okosabban, minél bölcsebben gondolod át életed jövő folyamát, annál kevesebb veszély fenyegeti a vidámság derűjét, annál állandóbb leend boldogságod. Isten adja, hogy úgy legyen !

Sass János.

A vasi felső evang. egyházmegyei tanító-egyesület

közgyűléséről.

Nevezett tanító-egyesület f. évi julius 25-én Német-Szent-Mihályon tartotta meg rendes évi közgyűlését. Sokan a tagok közűi távollétökkel tündököltek; többen Csurgón tartózkodnak, hol a magyar nyelvi pót- tanfolyamot végzik. Az értekezlet díszére vált azonban a kőszegi tanítók, 8 lelkész és a tanügy több barátjának jelenléte. Buzgó ének után Ulreich Pál, az egyesület egyházi elnöke, szív-emelő imát tartott, melyre Ebenspanger János, az egyesület világi elnöke, megható beszédben üdvözölte a közgyűlésen megjelenteket s a gyűlést megnyítottnak nyilvánította. Erre egyházi elnök úr német nyelven szivélyes és komoly tanácskozásra hívta fel a tagokat. A napirend értelmében következett az egyházi elnök évi jelentése, mely köszönettel tudomásul vétetett. Ennek kapcsán elnök úr jelenti, hogy az egyházmegyei tanitó-testület alapszabályai folyó évi julius hó 9-én a m. minisztérium jóváhagyását megnyerték. A tárgysorozaton következett most Leyrer János edeházai tanító ily czímü elméleti munkája: „Die Selbsthilfe des Lehrers.“ (A tanító önsegélye.) Előadó a tanítók általános anyagi szegénységére utal s egyházmegyei tanítói segélyalap alapítására buzdítja kartársait.

A munka köszönettel tudomásul vétetett s annak tüzetesebb tárgyaltatása az indítványok sorába utaltatott.

Következett Supper Károly pinkafői tanító előadása : „N i c h t für die Schule, sondern für das Leben.“ (Nem az iskolának, hanem az életnek.) A munka fő tartalma ebbe szorítható össze: „Az iskolában sokat tanítunk, minek az életben nem veszik hasznát; sokat nem tanulnak meg eléggé a gyermekek, a miért hamar feledé-