Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 7-8. szám - Ebenspanger János: A követelő magaviselet
204 érdekében közreműködjenek, illetőleg a községbeli kisiparosok és kereskedők részéről fizetendő heti járulékokat összegyűjtve egy vagy két hetenként a kerületi betegsegélyző pénztárhoz beszolgáltassák, esetleg a községben megbetegedett tagnak ellenőrzésével, s az ezen tagnak fáró táppénzek kifizetésével is a kerületi pénztár által megbizatván, ezt elvállalják. Az egyes tanítók ilynemű megbízatása iránt a kerületi pénztárak igazgatóságai intézkednek belátásuk szerint, a díjazás mérvét is az igazgatóságok állapítják meg, a megbízatás elfogadhatására azonban az egyh. főhatóság engedélye szükséges. 4. 1893. június 30-án 29751. sz. A tanítói nyugdíjba beszámítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése tárgyában. Bővebb ismertetése immár idejét múlta. Kund Samu. A követelő magaviselet. Mutatvány Rein W. Encyklopädisches Handbuch der Pädagogik cziintt nagy müve II. füzetéből. 1. Sokat enged magának, udvariatlan, neveletlen, durva. 2. Goromba, szemtelen, impertinens, pöffeszkedő. 3. Nagyszájú, hetvenkedő dicsekedő, szeleskedő. 4. Büszke, képzelődő, fennhéjázó. 5. Ellenhatás. 1. A követelő magaviselet. Követelő, arrogáns, azaz az illető szerénytelen, többnek akar látszani, mint a mennyit ér. Goethe mondja: „Amit a francziák tóurnurenek mondanak, az a kecsre szelídült arro- gantia“. Udvarias az, ki másokkal szemben az illem szabályait követi. Az udvariatlan meg csiszolatlan, goromba, ildomtalan. „Udvariatlanok az alacsonyaknak társai“ mondja Goethe. Durva annyi mint neveletlen, műveletlen, bárdolatlan, nem finom, parasztos, otromba, vad. Durvaság az erkölcsök finomulásának hiánya; fokozata több van. Liebig a durvaságot „kultúra hiányának“ nevezi. 2. Gorombaság. Goromba ethikai értelemben a finomnak az ellentéte ; értelme az, hogy valaki durva, neveletlen. Szólás-módok : Goromba fráter, pimasz, darócz, pokrócz, paraszt stb. A szemtelen azt amit tisztelni kellene, nem tiszteli, azt amire figyelnie kellene, figyelmen kívül hagyja. Azáltal, amit magának enged, az illem, a rend és a szokás korlátain is túl megy, különösen a szemérmet is sérti. Goethe mondja: A ki határt nem ismer, könnyen szemtelenné lesz. Hackländer e szót használja : szemtelen, mint az akasztófa. A szemtelenség fogalmában a vakmerőség is benne van. „A vakmerőségig szemtelen“ mondja Tschudi. Az idegen impertinentia rokon értelmű : illetlen, tolakodó, neveletlen, durva, pimaszkodó kifejezésekkel; impertinens ember mindig szemtelen, goromba. A henczegő is túlhajtott önérzetében szemtelen, durva, goromba. „Henczegő és daczos“ mondja Höfer. 3. Nagyszájú. Nagyszájú a dicsekedő! A dicsekedő nagyra van valamivel, a mivel vagy épenséggel nem bir, vagy legalább nem
