Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 5-6. szám - Tárcza
— 147 — fényes tehetsége, egy nagy nemzeti mozgalom vezetésére termettsége már akkor kitűnt, — de ő a siker érdekében kívánatosnak látta, hogy magyarországi vagy erdélyi fóúr álljon a fölkelés élére. Ő maga előbb Nyáry Pálra, utóbb Bocskayra gondolt, a ki egykor az anyaország és Erdély egyesítésének főmunkása volt s a ki a prágai udvarban meggyőződött arról, hogy ideális politikája a kor viszonyai miatt nem érvényesülhet Látta, hogy a török hatalma még nem sülyedt annyira, hogy az évszázados szakadatlan védelmi harczban elgyengült magyar diadalmalmaskodhatnék fölötte; látta, hogy a dinasztia a nemzet léte ellen tör s veszélyben forog a politikai és vallási szabadság. Elfogadta a fölajánlott vezérséget s egy alkalmas pillanatban megtámadta Diószegnél a császári hadakat. A hajdúk átpártolása fegyvereinek szerezte meg a győzelmet, (okt. 14. 1604.). Ezt követte a tokaji győzelem s rövid idő telt el, mikorra egész Felsőmagyarország Bocskay táborában volt. Erdély sietett a győzelmes hőst fejedelmévé választani (1605. febr.) A szerencsi gyűlésén (1605, ápr. 17.), melyre Bocskay az összes magyar megyéket és Erdélyt is meghívta, hatalmas tábor jelent meg, mely el volt szánva a szabadság védelmére. Az összegyűltek Bocskayt fejedel- mökké választották s elhatározták a háború folytatását. Velők tartott a nemzet. Zászlójkoról eltűnt a Szűz Mária képe; vezérígéül az a mondat szolgált: „Ha Isten velünk, ki ellenünk.“ Csatadaluk Luther diadaléneke volt: „Erős várunk nekünk az Isten.“ Fölösleges részletesen ismertetni a feltámadt nemzet szerencsés hadviselését, a meglepett udvar megdöbbenését; elég utalni a küzdelem eredményére. Bocskay szelleme megvédte a nemzet és a protestantismus szabadságát a csatatéren az idegen zsoldosokkal s a diplomatiában az udvar cselszövéseivel szemben. Ő volt a nemzeti párt vezére, az 1608-iki országgyűlésen is, bár teteme már egy év óta a sírbolt mélyén pihent. A nagy emberek hatása nem enyészik el lelkök porsátorának összeomlásával. Időnként följárnak a sirból, serkenteni a lankadó nemzedéket s kisérteni azokat, a kik a közérdektől elpártolnak s mellékes czélokért áldoznak föl mindent, a minek értéke van. Bocskay megjelölte utódai előtt a biztos útat; bár politikai végrendelete csak részben teljesült, — neve a XVII. század nemzeti harczaiban valóságos jelszó volt s küzdelmének élő emléke, a bécsi békekötés, máig állandó tisztelet tárgya. Kovács Sándor. Gondolatok.*) Az élettapasztalat és a történet arra tanítanak, hogy még nem született ember, a ki földi életében az absolut boldogságot érezte és az absolut igazságot ismerte volna. S ezen szomorú tapasztalatunk daczára sem vagyunk képesek kiirtani keblünkből az absolut boldogság és az *) Szerzőnek sajtó alatt levő »Őszinte ötletek* czimii művéből.
