Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 5-6. szám - Tóth István: Édes hazám - Ebenspanger János: Miért oly nehéz a nevelés helyes gyakorlata?
— 114 Az oktatás terén mai nap annyira vagyunk, hogy nemcsak az általános oktatási elvek, hanem az egyes tantárgyak módszertani kezelése is minden tanító előtt ismeretesek. S miután tanügyi viszonyaink más tekintetben is kedvezőbbek, nagyon természetes dolog, hogy oktatás dolgában iskoláinkban örvendetes haladás tapasztalható; tapasztalható mindazon iskolákban, hol a tanító szakértelemmel és szorgalommal végzi nehéz, de áldásos munkáját. Az oktatás terén annyira vagyunk mai nap, hogy megállapítjuk az egész tanítási időre a letárgyalandó tananyagot, hogy azt évekre hónapokra, hetekre, napokra és órákra már előre felosztjuk s azt tervszerűen feldolgozzuk. S ha a tervhez alkalmazkodunk, helyes módszert használunk, a tananyagot jól begyakoroljuk s gyakran ismételjük: lehetetlenség, hogy munkánkkal sikert ne arassunk! Az oktatás terén tehát nemcsak korszerű elméletnek, de sikerdús gyakorlatnak is örvendünk, illetőleg örvendhetünk. Sokkal kedvezőtlenebbek a viszonyok a nevelés terén. Már a kellő elméleti szakképzettség elsajátítása is nehézséggel jár. Behatóan kell tanulmányoznunk a logikát és lélektant, hogy ekként növendékeink lelkében olvasni tanuljunk. Ez ugyan rendkívüli érdekes, de nehéz munka. Azután sokáig és behatóan kell tanulmányoznunk a növendékeink lelki életét, bele kell mélyednünk jeles nevelők gyakorlati és elméleti müveibe! Figyelemmel kell kisérnünk azon körülményeket, melyek között növendékeink fejlődhetnek. El kell sajátítanunk a jeles pádagogok által megállapított helyes nevelési elveket, eszközöket és kezelési módokat. És ha annyira fejlődtünk s korszerűen s alaposan képzett nevelők vagyunk, egyszerre csak azon veszszük magunkat észre, hogy a nevelés terén mindenkor biztos sikereket elérni mégis képtelenek vagyunk. S ez kétszeresen fáj azzal a ténynyel szemben, hogy a tanítás terén minden különös nehézség nélkül vagyunk képesek biztos, sőt kitűnő eredményeket teremteni. Mért nem járunk el a nevelés terén úgy, mint az oktatás mezején ? Mért nem állapítjuk meg az általános nevelési elvek mellett a nevelési módszertant is? Mért nem írjuk meg azt részletesen, hogy egyes erkölcsi fogyatkozások gyógykezelésében miként kell eljárni? S ha azzal próbát teszünk, miért nem érhetünk vele mindig s biztosan czélt? A nevelésben egészen más tényezőkkel állunk szemben, mint az oktatásban.
