Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Tárcza
238 csak egyetlen erényt ismert, az önfeláldozó hűséget a dinasztia iránt, melynek szemében legsúlyosabb büntetés volt az udvarból való száműzés. A hol a királyok gyengék voltak ily nagy társadalmi és politikai forradalom megvalósítására s a nemzet eleven jogtudata hatalmasan ellene szegült minden absolutismusra irányuló törekvésnek, — e politika nem érte el czélját. Ez magyarázza meg azt a különös tüneményt, hogy Európa legtöbb államában a fejedelmi absolutismus súlyos igája volt a közvetítő a középkori rendiség s a XIX. század egyenlőjoguságon alapuló alkotmányos élete között, míg Angliában csaknem észrevétlenül változott át a régi rendi alkotmány népképviseleten alapuló parlamenti kormányformává. Hazánkban az alkotmányosság soha sem enyészett el tisztára, bár időnként szünetelt s a szatmári béke után illusoriussá vált; modern alkotmányunk nem fejedelmi kegynek köszöni létét, nem octrojált alkotmány, hanem szerződésen alapszik s a nemzet maga alkalmazta 1848-ban a kor követelményeihez. Szükséges volt e kitérés, hogy megérthessük azon kor politikai törekvéseit, melyben Báthory Zsigmond élt s melynek eszményei a gyulafehérvári udvarban is lelkes harczosokra találtak. Erdély közélete, hosszas vajúdása a XVI. század végén igazolja Rankénak azon tételét, hogy a vallási érdekek rendszerint szövetkeznek a politikai érdekekkel s az ellenreformáczió korába eső háborúk nagy részét ép oly joggal mondhatjuk politikai, mint vallásháborúnak. Az ellenreformácziónak volt politikai, államjogi elméléte is, mely különben a viszonyokhoz képest időnként jelentékenyen módosult, Spanyolországban, Itáliában, a lengyelek közt, hol a dinasztia katholikus volt, a fejedelmi absolutismust, a királyi hatalom isteni eredetét hirdette, Angliában s a »Navarra“ (IV. Henrik) országában az uralkodókkal szemben a népfelség elvét hangsúlyozta s nyíltan kimondta, hogy nemcsak szabad, hanem egyenesen kötelesség az eretnek király ellen pártot ütni. Ehhez képest a protestantizmus is hol a szabadságot, hol a királyi hatalom gyarapítását irta zászlajára (p. o. Dániáhan s Francziaországban), de általánosságban igaz az, hogy a protestantismus a legtöbb országban a szabadság szövetségese volt. Erdélyben az ellenreformáczió, mivel a Báthory-ház a katholiczizmushoz ragaszkodott, az alkotmány ellen tört, mert érezte, hogy az önkényuralom megalapítása egyértelmű a pápa egyházának diadalával. A protestantismusnak viszont életérdeke volt az, hogy az alkotmányt, uralmának legfőbb biztosítékát sértetlenül őrizze meg a következő nemzedék számára. Báthory udvara hasonló volt az olasz herczegi udvarokhoz; a művészet otthonra talált nála, de az erkölcsi elfajulás is. Maga a fejedelem meglepő hűséggel utánozta a ravaszságban és kegyetlenségben olasz mintáit, — de az egyenes lelkű és szabadságszerető magyart nem bűvölték meg, hanem inkább elidegenítették és megdöbbentették azon jagói erények, melyek Zsigmond- ban meg voltak s olasz földön a közcsodálat tárgyai lettek volna. Midőn aláírta a jezsuiták száműzéséről szóló törvényt, már kitalálta a
