Evangélikus Népiskola, 1893
1893 / 8-9. szám - Tárcza
233 A halotti beszédet Tomka K. körtvélyesi lelkész tartotta a nála szokásos ékesszólással, melyet kezdetben a hangos sirás és zokogás miatt alig lehetett hallani. Valóban alig volt oly egyén jelen a végtisztesség megadásánál, kinek szeméből a bánat és a részvét könye ne hullott volna. A befejező' ima és ének után a koszorúkkal félig megtelt sirt behantolták. Legyen a drága elköltözöttnek álma édes, emléke köztünk marad, mig — miként Ő irá: — „A tulvilági közgyűlésen ismét találkozunk“. Vajha a Mindenható a bánatterhes özvegyet, kis árvajával, kik kenyérkere- sojiiket veszítették el a megboldogultban, a jó ápoló édes anyját, kit annyi csapás ért már, ki legszebb rr nényét, méltó büszkeségéi temette el és a gyászoló rokonokat kegyelmesen megsegélné, megvigasztalná! Végül azt kívánom minden tanítónak, hogy gyülekezetének szeretete ép úgy környezze, mint a megboldogultat szerették hívei. Memória. ^ TÁRÓBA. ^2 A vallásügy a magyar országgyűléseken. in. Különös bár, a viszonyokból magyarázható jelenség, hogy az ellenreformáczió első hulláma Erdélyhen vetődött föl, a hol a Protestantismus uralma kétségtelen s az alkotmányos élet eleven volt. A nemzeti fejedelmek, a kiknek lelkében az uralomvágy nem nyomta el a hazafiságot, tiszteletben tartották a törvényeket, a melyeknek megsértése könnyen ledöntötte vagy legalább megingatta volna trónjukat. Az anyaországban jóval borultabb volt az ég a protestantismus és az alkotmányosság felett. Az uralkodók mint született kényurak jólétöket, hatalmukat tekintették az egyetlen s legfőbb életczélnak; szemükben a nemzet alkotmánya csak akadék volt nagyszabású terveik előtt; — ha az eseményektől kényszerítve meghódoltak is időnként előtte s elismerték is érvényét, — ezen kicsikart nyilatkozatot bőven ellátták mindenféle clausulákkal, hogy a törvények újabb megsértésére kibúvót találjanak. Különben az igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy ezen erkölcstelen ravaszkodás nem csupán a Habsburgok bűne volt; megvolt az Európának valamennyi dinasztiájában, mely egyeduralomra törekedett s a régi rendek féltékenységében akadályra talált. A Habsburgok spanyol és osztrák ága nem mutatta magát kegyetlenebbnek és cselszövőbbnek, mint akár az angol Stuartok, a franczia Bourbonok, a bajor Wittelsbachok vagy a lengyel Wásák. Ők is hódoltak a kor uralkodó divatának s bár gyűlöletes szerep jutott nékik osztályrészül a történelemben, közvetve használtak is; segítették eltüntetni a középkori kultúra és állam romemlékeit s mintegy elkészítették a talajt az újkor modern intézményei számára.
